Riley E. Raines

Emlékeztek még a Vörös Hold ciklus nyitókötetére, a  Samhein aratására ? Nekem mindenképpen emlékezetes volt, és már akkor is kíváncsi voltam a második kötetre. Most pedig az olvasási listám végére hagytam, mintegy motivációként, hogy ezzel a történettel fogom jutalmazni magam a komfortzónán kívüli olvasások után. Hogy ez mennyire sikerült? NAGYON! Lássuk közelebbről A sötétség gyermekeit! Spoilerek nélkül, amennyire ez lehetséges egy második kötetnél. Samhein aratása után a kaland folytatódik. Rocavarancolia már megmutatta, milyen kegyetlen tud lenni, de a borzalmas város sem rettentheti vissza a learatott fiatalokat. A varázslat birtokában rajtuk a sor, hogy megcsillogtassák képességeiket. Választ kell találniuk arra, miért olyan különlegesek a királyság számára, illetve megfejteni, milyen jelentőséggel bír a közeledő Vörös Hold. Eljött az ideje, hogy Hector és a többi földi gyermek elhagyja az erőd biztonságát, és leleplezzék a város titkait. És nincs az a vámpír, varázsló, vagy bár

 Ez volt a második könyv, amit Sara Stridsbergtől olvastam - a Szeretet gravitációjáról korábban írtam is a blogon - és azt kell mondjam, ezúttal egészen más élményt nyújtott. A szépirodalom legmélyére értünk ezzel a kötettel. A kilencedik bugyor tele van őrülettel, durva és gyomorforgató szagokkal, és még gyomorforgatóbb képekkel. Mégis rengeteg tanulságot rejt. 1988 ​áprilisában Valerie Solanast, az írót, a radikális feministát ötvenkét éves korában holtan találták szállodai szobájában, San Franciscóban, egyedül, pénz nélkül, körülötte utolsó írásainak gépelt papírjaival. A regényben Sara Stridsberg újra felkeresi a szállodai szobát, ahol Solanas meghalt; a tárgyalótermet, ahol elítélték Andy Warhol megölési kísérlete miatt; a georgiai pusztaságot, ahol gyermekkorát töltötte, és ahol apja többször megerőszakolta; és az elmegyógyintézeteket, ahova időnként bezárták. A szerző elképzelt beszélgetéseken és monológokon, visszaemlékezéseken keresztül rekonstruálja ennek az érdekes és rej

 Hűha. És még egyszer hűha. Ez a könyv egy igazi lelki hullámvasút volt, amiben a pálya elég ritkán tartott felfelé. Ismét egy szépirodalmi remeket olvashattam, és megismerkedhettem egy újabb zseniális írónővel, és olyan írói bravúrokkal, amiket tanítani kellene. Szülei válása után a tízéves Miki gyűlöli a váltott elhelyezést, utálja „új” testvéreit, de legfőképp „apatolvaj” mostohaanyját. Kénytelen azzal szembesülni, hogy a családjuk nem létezik többé. Szerencsére rátalál egy virtuális platformra, ahol a hasonló problémákkal küszködő gyerekek megoszthatják egymással a tapasztalataikat, egy nagy közös célt tervezve… A közeli jövőben, egy katasztrófa szélén álló világban járunk, ahol lehetetlen nem feltenni a kérdést: mit engedhetünk meg magunknak, mihez van jogunk, illetve mennyire bonyolult kapcsolati viszonyokat vagyunk képesek elviselni akár gyerekként, akár szülőként. A nyomasztó téma gyakran fergeteges humorral párosul, ám hiába érzünk megkönnyebbülést, amikor a dolgok már kezdene

 Üvegszilánkok. Valaki összetört egy zöld sörösüveget, egy füstös borosüveget és egy tiszta tejesüveget, összekeverte a darabjait egy tálban, hogy azokból egy gyönyörűen szikrázó, új képet alkosson. Ilyen érzést keltett bennem az Üvegkert, ami talán a legszebb könyv, amit az utóbbi időben olvastam. Olyan könyv volt ez, amit nem akartam szeretni, de megszerettette magát, amihez nem akartam kötődni, de hozzám kötődött. Olvasni egyszerre volt szívszorító és felemelő. Letenni nehéz. Elfelejteni lehetetlen. Kisinyovban ​vagyunk, Moldovában, a kommunizmus végén. A kis Lasztocskát Tamara Pavlovna kiveszi az árvaházból. Az elsőre kedves gesztus mögött félelmetes valóság rejlik: munkaerőre van szüksége a mindennapi üveggyűjtéshez. A kislányszíve szerint moldávul beszélne, de kénytelen gyakorolni az orosz nyelvet, mert nevelőanyja megbünteti, valahányszor eltéveszti a szavakat. Idővel megtanulja, hogyan kell üveget mosni, koldulni, és elutasítani a férfiak közeledését. A külvárosi ház lakóközöss

 Ó, de vártam ezt a könyvet! Direkt helyeztem az olvasási lista második szakaszára, de igazából még így sem tudta kivárni a sorát... egyszer csak a kezemhez tapadt. És onnantól már nem volt visszaút. Lássuk közelebbről Az amulettet, Lene Kaaberbøl csodáját. Vagyis hát az Igazlátó krónikák második kötetét!  Ami azt illeti, az első rész is nagyon tetszett, és korábban arról is írtam: itt találjátok a bejegyzést .  Egyetlen pillantás elegendő, és a Szégyenlátó meglátja a legsötétebb titkaidat is! Aki belenéz Dina szemébe, annak a bűnei napvilágra kerülnek. Még saját bátyja is tart tőle. Ám amikor húgát elrabolják, és arra akarják kényszeríteni, hogy ártatlan emberek ellen fordítsa tehetségét, csak ő segíthet kiszabadítani a fogságba került lányt. Vajon képes lesz rá? Az Igazlátó Krónikák második kötete! Most a második kötet kerül terítékre.  A fülszöveggel ezúttal nem vagyok elégedett. Ennél ez a könyv sokkal, de sokkal izgalmasabb és érdekesebb, és eléggé nehéz letenni, pedig nálam jóval

 Mondanám, hogy erről a könyvről én most kritikát írok - elvégre ez végre fantasy! - de képtelen lennék kritizálni. És ennek az egyik oka az, hogy imádtam! A Csuka-átok sokkal inkább hozzám tapadt, mint amire számítottam, úgyhogy ezúttal is könyvajánlóval érkezem. Elinának minden évben vissza kell térnie lappföldi szülőhelyére, hogy június 18. előtt kifogja ugyanazt a csukát a helyi kis tóból. Az élete múlik rajta. Ezúttal azonban nem a tervek szerint alakulnak a dolgok. Az idő egyre fogy, és a csuka még mindig úszik. Kiderül, hogy a lányt gyilkossággal gyanúsítják, egy rendőr is a nyomában van. Ezenkívül szembe kell néznie első szerelmével, édesanyja „szellemi” örökségével, és megküzdeni egy titokzatos átokkal. A könyv beszippant és elnyel, mint egy lapp mocsár; varázslatokkal és babonákkal van tele; benne a valóság a természetfelettivel keveredik: nem szokatlan, hogy egy drómó ül az autó hátsó ülésén, a polgármestert megszállja egy szellemszajkó, a víziszellem kártyázik az emberekkel

 Ezúttal egy nehéz, de annál fontosabb könyv került terítékre. A Test-kincugi című kötet, bár kívülről vékonynak tűnik, de mondanivalóját tekintve olyan súlyos gondolatokat tartalmaz, amitől egy kicsit úgy éreztem, hogy az erejével elsodor.  Miért is? A kincugi a törött kerámiatárgyak javításának művészi módja a japán kultúrában: folyékony arannyal vagy platinával ragasztják össze a törés helyét, hogy egy esztétikailag új műalkotás jöjjön létre. A szerző a kincugit kiterjeszti a testre is, saját tapasztalat-töredékeiből rakja össze hősnője alakját – aki viszont a betegség ellen harcolva darabokra hulló életét, méltóságát, érzékiségét, nőiségét próbálja saját erőből összefoltozni. A regény szikár, önsajnálatba soha át nem csapó nyelvezete az a nemes anyag, amely egybefogja ezeket a töredékeket. Ezúttal három szempontot fogok felsorolni (és nem fogok pontozni, mert ez nem az a műfaj.) A borító: Bár a színválasztás nekem személyesen egyáltalán nem tetszik (én inkább kéket választottam vol

Őszintén megvallom, a történelmi regények nem az én műfajom. Ez a könyv, A beginák éjszakája mégis megfogott karaktereivel, hangulatával, egy - szerencsére - távoli kor történetével. Harmincas, egyedülálló nő vagyok, úgyhogy azt hiszem, ez a könyv nekem is szól, úgyhogy ezúttal kegyetlenül szubjektív kritika következik. Spoilerek nélkül. Párizs, ​1310. Marais negyed. A nagy királyi beginázs több száz nőnek ad otthont, akik saját belátásuk szerint élnek, tanulnak vagy dolgoznak itt. A házasságot ugyanúgy elutasítják, mint a klauzúrát. Sem a laikusokhoz, sem a szerzetesekhez nem lehet besorolni őket. Nem a férfiak irányítják az életüket, tőlük egészen függetlenek. Az idős Ysabel, a növények és az emberi lélek titkainak jó ismerője, ennek a közösségnek a gondnoka, a helyi ispotály vezetője. A beginázs békés, háborítatlan nyugalma megrendül, amikor egy ismeretlen lány tűnik fel náluk. A vörös hajú, szótlan, lázadó Maheut kényszerházasságból menekül. Ráadásul egy ferences barát is keresi… A

Bevallom, sosem próbálkoztam még a cseh szépirodalommal, Pavla Horáková könyve az első kísérletem volt. Viszont a nevektől és helyszínektől, valamint néhány történelmi utalástól eltekintve egyáltalán nem éreztem idegennek ezt a könyvet. Elvégre Csehország nagyon közel van hozzánk. Viszont bármennyire is szerettem volna szeretni, ez nem sikerült. Éppen ezért próbálok objektív maradni, és a könyv csillagozását olyanokra bízom, akiknek valóban szól ez a történet. A regény elbeszélője, Ada az Interdiszciplináris Antropológiai Intézet fiatal kutatója, modern értelmiségi nő, aki igyekszik megtalálni az egyensúlyt karrier és magánélet között. Mindkét területen szerzett tapasztalatai érthetővé teszik szarkazmusát és egyéni humorát. Ada érdeklődését felkelti egy kolléganője eltűnt fiának ügye, melynek véletlenszerű morzsáiban összefüggéseket és törvényszerűségeket vél felfedezni. Rájön, hogy a világ egyes dolgaihoz hiába közelítünk pusztán értelemmel, annál bonyolultabb logika rejlik a mélyebb

Jodi Taylor könyvei már régóta várólistán voltak nálam, és csak azért nem kerültek sorra hamarabb, mert túl sok mindenféle más volt előttük. Maga a történet nem feltétlenül keltette volna fel a figyelmemet sem a fülszöveg, sem az egyéb ajánlások alapján, úgyhogy ezúttal nagyon örülök neki, hogy recenziós példányként a kezembe került.  Nézzük meg közelebbről ezt a kis duológiát! A kettőt egyben, mert csak így érdemes kezelni őket. (Összességében a Semmi lány önmagában is olvasható, elmenne egy kötetes történetnek, ugyanakkor a második rész sem volt erőltetett - tehát, ha valaki elolvasta az elsőt, mindenképpen ajánlom a másodikat is!) Vigyázat! A kritika SPOILERES! Jodi Taylor szívet melengető és humoros. Amikor a súlyos dadogástól és önbizalomhiánytól szenvedő Jenny Dove, a „Semmi lány” megpróbál véget vetni életének , megjelenik Thomas, a misztikus, aranyszínű, gyömbéres keksz illatú ló, melyet csak ő lát. Segítségével Jenny váratlanul szert tesz egy férjre – az elbűvölő és kaotikus f

 Egy igazán érdekes és figyelemreméltó könyv került a kezeim közé A szeretet gravitációja cím alatt. Nemcsak szépen, de bravúrosan megírt kötet. Amikor ​a tizenhárom éves Jackie apja, Jim rendszeres öngyilkossági kísérletei miatt bekerül a Beckomberga pszichiátriai intézetbe, a lány egyre több időt tölt vele a látogatások alatt, s amikor az anyja nyaralni megy a Fekete-tengerhez, az intézmény válik második otthonává. Itt tapasztalja meg fiatalsága és felnőtté válása legfontosabb pillanatait is. A több idősíkon játszódó történet középpontjában a lány édesapja iránt érzett szeretete áll, s az, ahogy e szeretet révén megpróbálja megérteni és megmenteni az apát először kislányként, majd fiatal nőként és anyaként. A sokrétű regény szokatlan karakterein keresztül megismerhetjük a kórházban élő ápoltakat, az őket gondozó nővéreket és egy sajátos elveket követő orvost is, aki a betegeit kiviszi szórakozni a stockholmi éjszakába, hogy igazán embernek érezhessék magukat. Miközben lírai hangvétel