A szeretet gravitációja - könyvajánló

 Egy igazán érdekes és figyelemreméltó könyv került a kezeim közé A szeretet gravitációja cím alatt. Nemcsak szépen, de bravúrosan megírt kötet.

Amikor ​a tizenhárom éves Jackie apja, Jim rendszeres öngyilkossági kísérletei miatt bekerül a Beckomberga pszichiátriai intézetbe, a lány egyre több időt tölt vele a látogatások alatt, s amikor az anyja nyaralni megy a Fekete-tengerhez, az intézmény válik második otthonává. Itt tapasztalja meg fiatalsága és felnőtté válása legfontosabb pillanatait is.

A több idősíkon játszódó történet középpontjában a lány édesapja iránt érzett szeretete áll, s az, ahogy e szeretet révén megpróbálja megérteni és megmenteni az apát először kislányként, majd fiatal nőként és anyaként.

A sokrétű regény szokatlan karakterein keresztül megismerhetjük a kórházban élő ápoltakat, az őket gondozó nővéreket és egy sajátos elveket követő orvost is, aki a betegeit kiviszi szórakozni a stockholmi éjszakába, hogy igazán embernek érezhessék magukat.

Miközben lírai hangvételű leírásokban emlékezik az azóta bezárt intézet hajdani szép napjairól, a svéd írónő elgondolkodtat arról is, mit jelent a szabadság és annak korlátozása, és hol húzódik a határ a betegség és a normalitás érzékeny mezsgyéjén.

Sara Stridsberg a svéd kortárs irodalom egyik figyelemre méltó képviselője, akit 2016-ban beválasztottak a Svéd Akadémia Nobel Bizottságába. Mély emberi tartalmakat feltáró regénye 2015-ben elnyerte az Európai Unió Irodalmi Díját.

Mesteri regény az őrületről és a reményről, a szeretetről és a halálról, a fényről és az árnyékról.

Mivel ez a könyv nagyon sokban eltér a szokásostól, én sem tudom a szokásos módon, pontokba szedve értékelni. A regény lapjai között élő, meghalt, vagy éppen lassan haldokló szereplők rávilágítanak az élet értelmére vagy értelmetlenségére: az űrre, amit maguk után hagynának, ha eltűnnének, és a feleslegesség érzésére. Mindannyiunkat eltöltenek ezek az érzések időről időre, és szerencsésnek mondhatja magát az, aki önerejéből mászik ki egy-egy mélyebb gödörből. 

Van, akinek pedig segítséggel sem sikerül. A könyv főszereplője többször kerül vissza az elmegyógyintézetbe, csak hogy távozása után újra és újra megkísérelje az öngyilkosságot. A lelkében időről időre felfakadó sebek nem hagyják élni, úgyhogy folyton visszazárulnak rá a nehéz kapuk.

A szeretet gravitációja gyönyörű stílusban íródott. A lírai leírások keserédes ízt hagynak maguk után, de mégsem ez az, ami igazán különlegessé teszi a könyvet.

A Beckomberga pszichiátriai intézet falai között és a falakon kívül játszódó történetek épp olyan mozaikosak, mint a betegek elméje. A könyv szilánkokból épül fel: gyakran alig pár soros jelenetek, gyorsan elsuhanó párbeszédek, egy-egy megfoghatatlan érzelem, a szemünk előtt elsuhanó táj. Mind-mind olyan képek részei, amelyek valaha egészek voltak, amelyek egymás után történtek, amelyekhez közünk volt, vagy amelyeket idegenek szemén keresztül látunk - és végül ebben a könyvben úgy állnak össze, mint egy egészen új, soha nem látott kép apró mozaikdarabjai. 

Mestermű a maga nemében. Mindenkinek ajánlom, akit egy kicsit is foglalkoztat a pszichológia.

A recenziós példányt köszönöm a Metropolis Mediának.