Közös a regény, de ki írja meg?

 

April Faye és én vagyunk olyan bátrak, hogy a nyilvánosság előtt is felvállaljuk, hogy közünk van egymáshoz. (Akár irodalmi területen, akár a munkában... szóval... nem tagadjuk le egymást. Pedig le kéne :D April, ha ezt olvasod, akkor azért óvatosan a munkahelyeden :D )

Egyébként úgyis olvasni fogja, mert mindjárt linkelem neki.

Az történt még október vége felé, hogy elkapott bennünket a közös regényírhatnék - vagyis April felvázolt egy sztorialapot, engem is megihletett vele, aztán együtt láttunk neki a történet kidolgozásának. Most már eljutottunk odáig, hogy van belőle két és fél kötet. Aki figyelt, már ki is számolta, hogy ezt nem egészen egy hónap alatt hoztuk össze. És már most elértük a Nanowrimo határát, pedig azt csak a második kötettől számoljuk.

Dicsekvés befejezve.

Figyelmeztetés! 

18+os tartalom!

Ami viszont írástechnikai szempontból érdekes lehet, az a jelenlegi szöveg és a majdnem kész termék közti különbség. Ha az ember közösen ír regényt, sodorja a sztori, és főleg, ha megbeszélitek az írótársaddal, hogy pontosan mi is zajlik le a színen, a karaktereket pedig felosztjátok egymás között, az valahogy így fog kinézni:

(a szöveget minden helyesírási hibával együtt másoltam ki. Ez itt a meztelen igazság, ez történik, ha éjt-nappallá téve írtok, de még dolgoztok is mellé, hullafáradtak vagytok mindketten, és csak a legszükségesebbet jegyzetelitek le.)

- Mi a francért nem kerestél meg? Ash mondta, hogy szarban vagytok. - ezekkel a szavakkal, de Jesse nem javította ki, hogy ne beszéljen csúnyán.

- Ashnek túl nagy a pofája, neked meg semmi közöd a mi szarunkhoz - feleli Sage, mert most amúgy is be van pöccenve az öccsére, és legalább annyira aggódik is - Lehet, hogy számodra ez újdonság, de eddig is megoldottam a dolgokat.

-Tudom, hogy mindig mindent megoldasz, de nem lenne szükség rá, hogy önként visszatérj a pöcegödörbe. El tudom képzelni, hogy te mennyire örülsz neki. Mi okoz nagyobb lelki törést? Ha igénytelen mocskokat kell leszopnod, vagy ha megkérdezed, hogy van-e kölcsön párezer dollárom néhány hónapig? - Jesse a szavaiban éli ki az indulatait, a kocsi biztonságosan suhan előre.

- Dominguez úrfi kölcsön adna pár ezer dollárt, de kedves tőle! De tudod én úgy nőttem fel, hogy megtanultam, minden szívességnek ára van, és lehet, hogy azt hiszed, hogy a tiédnek nincs, de annak is van. - a lelki törés szón majdnem elröhögi magát. - Én azon már régen túl vagyok, hogy lelki törést okozzon egy szopás. vagy ötszáz.

- Ha a szívességeknek ára van, Sage, akkor a prostiknak is

Na már most, az egészen biztos, hogy ez így nem szalonképes. A szöveg nem egyszerűen nélkülözi az értelmes narrációt, de jelen időben van, és egészen úgy hangzik, mint egy összecsapott szerepjáték. 

Mire idézünk belőle online felületekre, általában át szoktuk fésülni, April legalábbis minden esetben megigazítja a szöveget. Egészen eddig tökéletes munkát végzett, ebben a jelenetben viszont Jesse lesz a nézőpont-karakter, és Jesse-t én játszottam. Szóval ez volt az a verzió, ami egy kicsit berúgta az agyunkat :)

April változata viszont ezúttal is nagyon szépre sikerült:

- Mi a francért nem kerestél meg? Ash mondta, hogy szarban vagytok - csattant fel Jesse, közben bőszen imádkozott azért, hogy ne találkozzanak rendőrrel út közben, mert messze túllépte a sebességhatárt.

- Ashnek túl nagy a pofája, neked meg semmi közöd a mi szarunkhoz - vágta rá Sage. - Lehet, hogy számodra ez újdonság, de eddig is megoldottam a dolgokat. Nélküled.

A fiú hangja dühös volt és ideges, ami nem is csoda, tekintve, hogy az öccse éppen előzetesben ült. De Jesse most nehezebben szimpatizált vele, mint általában. Az egy nappal korábbi veszekedésük sebe még mindig sajgott, így amikor válaszolt, a szavai martak.

- Tudom, te mindig mindent megoldasz. Kit érdekel, ha igénytelen mocskokat kell leszopnod hozzá?! Ha szólsz, adtam volna kölcsön párezer dollárt.

- Dominguez úrfi kölcsön adna pár ezer dollárt! De kedves tőle! - gúnyolódott Sage, és amikor így beszélt, Jesse szinte el is felejtette, miért szereti. - Tudod, én úgy nőttem fel, hogy megtanultam, minden szívességnek ára van, és lehet, hogy azt hiszed, hogy a tiédnek nincs, de annak is van. –

- Ha a szívességeknek ára van, Sage - felelte Jesse hűvösen -, akkor a prostiknak is.

Csakhogy egy valami zavart a dologban: mivel én játszottam Jesse-t, pontosan emlékeztem rá, hogy milyen érzelmi hullámok zajlottak le bennem, amikor ezt a jelenetet írtuk, úgyhogy szóvá tettem, hogy Jesse szerintem egy picit másképp viselkedik abban a jelenetben. April unszolására megírtam én is a saját verziómat (egyébként a rendőrautós részt határozottan Apriltől vettem át, mert magamtól kétlem, hogy eszembe jutott volna.):

- Mi a francért nem kerestél meg? – fakadt ki belőle, miközben élesen kanyarodott ki a főútra. A szeme csak egy pillanatra vándorolt a mellette ülő Sage-re, aztán visszatért az úthoz, és ismét gázt adott. Remélte, hogy nem járnak erre rendőrök, mert kilencvennel hagyta el az ötvenes táblát.- Ash említette, hogy szarban vagytok.

- Ashnek túl nagy a pofája, neked meg semmi közöd a mi szarunkhoz – válaszolt mogorván Sage a másik irányba fordulva. Jesse akkor sem látta volna az arcát, ha van ideje odanézni. - Lehet, hogy számodra ez újdonság, de eddig is megoldottam a dolgokat.

Jesse soha nem pörgette még ki a Camarót, és ha józanabb, akkor nem a belvárosban teszteli a kocsit. De a mutató már a száz mérföldes jelzéssel incselkedett.

- Tudom, hogy mindig mindent megoldasz, de semmi szükség rá, hogy önként visszatérj a pöcegödörbe – ütött meg valamivel békülékenyebb hangot, miközben minden önuralmát bevetve engedett a gázpedálra helyezett nyomáson. - El tudom képzelni, hogy te mennyire örülsz neki. Komolyan az a legjobb megoldás, hogy igénytelen mocskokat szopsz le? Eszedbe se jutott megkérdezni, hogy van-e kölcsön párezer dollárom néhány hónapra?

- Dominguez úrfi kölcsön adna pár ezer dollárt, de kedves tőle! De tudod, én úgy nőttem fel, hogy megtanultam, minden szívességnek ára van, és lehet, hogy azt hiszed, hogy a tiédnek nincs, de annak is van.

Sage szavai úgy martak, mint a sav. Befészkelték magukat Jesse bőre alá, viszkettek és égettek, és a férfi legszívesebben üvöltött volna, hogy lerázza őket magáról. A közeledő mentő szirénája élesen hasította szét a levegőt.

Jesse lehúzódott, és kénytelen volt majdnem megállni. Csak akkor szólalt meg újra, amikor a forgalom ismét haladni engedte őket.

- Ha a szívességeknek ára van, Sage – mondta csendesen – akkor a prostiknak is.

Jó-jó, de nem tökéletes, mondta April (igazából tetszett neki ez a verzió.) Ő többet finomított Jesse szavain, és máshogy kezelte a férfi indulatait. Szóval, a második verzió után összefésültük kettőnk szövegét, és az amerikai KRESZ-hez igazítottuk a számokat. Ez lett belőle, és ez már egészen úgy néz ki, mint egy first draft, amivel már lehet mit kezdeni a szerkesztési körökben:

- Mi a francért nem kerestél meg? – fakadt ki belőle, miközben élesen kanyarodott ki a főútra. A szeme csak egy pillanatra vándorolt a mellette ülő Sage-re, aztán visszatért az úthoz, és ismét gázt adott. Remélte, hogy nem járnak erre rendőrök, mert ötvennel hagyta el az harmincas táblát. - Ash említette, hogy szarban vagytok.

- Ashnek túl nagy a pofája, neked meg semmi közöd a mi szarunkhoz – válaszolt mogorván Sage a másik irányba fordulva. Jesse akkor sem látta volna az arcát, ha van ideje odanézni. - Lehet, hogy számodra ez újdonság, de eddig is megoldottam a dolgokat. Nélküled.

Jesse soha nem pörgette még ki a Camarót, és ha józanabb, akkor nem a belvárosban teszteli a kocsit. De a mutató már a nyolcvan mérföldes jelzéssel incselkedett.

- Tudom, hogy te mindig mindent megoldasz – ütött meg valamivel békülékenyebb hangot, miközben minden önuralmát bevetve engedett a gázpedálra helyezett nyomáson. - Komolyan az a legjobb megoldás, hogy igénytelen mocskokat szopsz le? Ha szólsz, adtam volna kölcsön párezer dollárt.

- Dominguez úrfi kölcsön adna pár ezer dollárt, de kedves tőle! De tudod én úgy nőttem fel, hogy megtanultam, minden szívességnek ára van, és lehet, hogy azt hiszed, hogy a tiédnek nincs, de annak is van.

Sage szavai úgy martak, mint a sav. Befészkelték magukat Jesse bőre alá, viszkettek és égettek, és a férfi legszívesebben üvöltött volna, hogy lerázza őket magáról. A közeledő mentő szirénája élesen hasította szét a levegőt. Jesse lehúzódott, és kénytelen volt majdnem megállni. Csak akkor szólalt meg újra, amikor a forgalom ismét haladni engedte őket.

- Ha a szívességeknek ára van, Sage – mondta csendesen – akkor a prostiknak is.

Szóval arra jutottunk, hogy a jeleneteket inkább az fogja megírni, aki nézőpont-karaktert játszotta. Viszont az írótárs is átfésüli és szerkeszti, hogy az olvasó elé már egy egységes szöveg kerüljön. Addig pedig maradnak az efféle műhelytitkok.

És akkor most Sage-dzsel búcsúzunk, mert úgy nézem, valaki a munkahelyén fotózta le... :)