Riley E. Raines

  April Faye és én vagyunk olyan bátrak, hogy a nyilvánosság előtt is felvállaljuk, hogy közünk van egymáshoz. (Akár irodalmi területen, akár a munkában... szóval... nem tagadjuk le egymást. Pedig le kéne :D April, ha ezt olvasod, akkor azért óvatosan a munkahelyeden :D ) Egyébként úgyis olvasni fogja, mert mindjárt linkelem neki. Az történt még október vége felé, hogy elkapott bennünket a közös regényírhatnék - vagyis April felvázolt egy sztorialapot, engem is megihletett vele, aztán együtt láttunk neki a történet kidolgozásának. Most már eljutottunk odáig, hogy van belőle két és fél kötet. Aki figyelt, már ki is számolta, hogy ezt nem egészen egy hónap alatt hoztuk össze. És már most elértük a Nanowrimo határát, pedig azt csak a második kötettől számoljuk. Dicsekvés befejezve. Figyelmeztetés!  18+os tartalom! Ami viszont írástechnikai szempontból érdekes lehet, az a jelenlegi szöveg és a majdnem kész termék közti különbség. Ha az ember közösen ír regényt

Beköszöntött a télies ősz, úgyhogy öltözzünk melegen, ne bízzunk mindig mindent a fűtésre! Üzleti tárgyalás? Kiadóval való megbeszélés? Könyvbemutató? De miben jelenjünk meg, hogy garantált legyen a siker? Ebben:

Üdv mindenkinek! Hamarosan, október 1-jén megjelenik a Trizanton pilótái - Hecate, az engedetlen című könyvem. Ez a sorozat második kötete. A borítót nem itt és most leplezem le, hiszen a Főnix Könyvműhely már megtette tegnap (és náluk egyébként már elő is lehet rendelni a könyvet), de a teljes borító itt is megérdemel egy külön posztot.   A Ricofeld a hajógyárban, a személyzete pedig a Merratin-sziget bázisán tölti kényszerpihenőjét, amíg az anyahajó ismét képes lesz ellátni a feladatát. Dion csak lopva térhet vissza a megszokott szerszámai és gépei közé, és még lazsálni sem hagyják. Kezdetét veszi pilótává képzése – azt azonban nem hitte volna, hogy a felkészülés ennyi megpróbáltatást, és ilyen szűkös határidőt tartogat számára. Ethan személyében nem csak egy kegyetlen kiképzőtiszttel, de egy rendmániás szobatárssal is szembe kell néznie. Mit kellene tennie, hogy legalább egy kicsit megközelítse azt a szintet, amit a sztárpilóta elvár tőle? És mennyit kell még do

Alább egy igazán lényegre törő írást olvashatunk az írói válság leküzdéséről, 1974-ből, Dennis Upper pszichológus tollából. A terület azóta sem fejlődött túl sokat, és igen, máig ez a legtutibb összefoglaló arról, hogy hogyan is lehet leküzdeni az írói válságot: De a dolog ennyire azért nem egyszerű, és ha az ember éppen kifelé lábal egy írói válságból, és már legalább blogot képes írni, akkor megszületik az alábbi értekezés: A Lustaság réme Szeretem azt mondani, hogy az írói válság egyszerűen az írói lustasággal azonos állapot, csak az előbbi kifejezés szebben hangzik. Ez azért nem teljesen igaz, de ez is előfordul, mondhatnánk, hogy ez az írói válság első, nyolc napon belül gyógyuló fokozata: Tegyük fel például, hogy van egy regényed (aminek talán sosem volt vázlata), és most egy kicsit törnöd kellene a fejedet rajta, hogy hogyan alakuljon a következő fejezet, vagy éppen a sorozat következő kötete. De ez problémás, és nincs kedved-időd-energiád ezzel foglalkozni.