Maximális Vágta, könyv kontra film - avagy mit rejt a Maximum Ride?

Saját kis perverzióm, hogy mindig megnézem a filmeket azokból a könyvekből, amiket olvastam (néha fordított sorrendben egyébként), és bár volt néhány olyan adaptáció, ami baromi jól sikerült (ld. Éhezők viadala), vagy esetleg a film önmagában tök jó volt, csak nem volt sok köze a könyvhöz (ld. Annihilation), néha rájövök, hogy lehetne kivételt tenni.

Ezúttal figyelmeztettek is rá, hogy nem kéne, én pedig nem hallgattam a jó szóra, igaz, April Faye? :)

Szóval az úgy volt, hogy olvasni akartam egy kis middle grade könyvet, és a KMK raktárvására óta várakozott a Maximum Ride, úgyhogy elolvastam - még csak az első kötetet egyébként. Utána pedig megnéztem a belőle készült filmet. Friss az élmény, úgyhogy lássunk most egy rövidke összehasonlító elemzést!

 

A történet, dióhéjban


Adott hat kölyök, 6-14 évesen, szárnyakkal, sötét múlttal és egy pasassal, akiben régen megbíztak, de nem kellett volna. Ezek a kölykök mutánsok, és bár ők szeretnének békességben éldegélni a semmi közepén, rájuk támad a nagy főellenség, és elkapják Angyalt, a legfiatalabbat. A történet első részében útra kelnek, hogy kiszabadítsák a kislányt az Iskolából, ami egyébként egy nagy kísérleti labor. Közben persze vannak akadályok és üldözések és rengeteg repkedés, merthogy ugyebár szárnyas gyerekekről beszélünk. Némi robbantással és nem kevés önismétléssel megfűszerezve (mindig üldözik őket, mindig ugyanazok, mindig mindenki megsérül és mindig mindenki túléli.) Viszont eljutnak egészen a céljukig, és miután kiszabadították Angyalt, még remek új képességeket fedeznek fel magukban, és egy kicsit a saját múltjukra is fényt derítenek. Odatalálnak New Yorkba, titokzatos hang szól Maxhez, és egyébként is, történnek velük jó és rossz dolgok is, néha egyszerre.
A könyv sztorija egészen jópofa. Nem hibátlan, hiszen az önismétlések egy kicsit fárasztóvá teszik, de szórakoztató, jól adagolt hullámhegyekkel és völgyekkel.
Ellenben a film sztoriját ott vágták el, hogy Angyalt sikerül kiszabadítani az Iskolából, de mivel csak az első felvonást vitték filmre, belekevertek egy csomó olyan nettó baromságot, amitől nemcsak kapkodja a fejét a néző, hogy ez miért van és miért kellett, de hiteltelenné is teszi a szereplők egyébként is gyengécske karakterét.

Könyv: 7
Film: 2

A fontosabb szereplők


Max a könyvben is idegesítő kis liba. 14 éves és ő a hattagú madárember-csapat vezetője, pedig nagyon nem áll készen a feladatra. Hibázik, de legalább beismeri, és igyekszik javítani rajta. És néha vicces és szórakoztató, és ha vele hasonló korú lennék, akkor biztosan nagyon élveztem volna a könyvet, fenntartások nélkül.
Aztán ott van a csapat többi tagja, akik a könyvben egészen jól meghatározható jellemvonásokkal rendelkeznek, kettőnél egy negyeddel több dimenziójuk van, és mindenkit sikerült megszeretnem közülük valami apróságért - ami jó, hiszen Max is szereti őket, szóval ciki lenne, ha szimplán utálnám a csapatot.
És fontos még kiemelnem Arit, aki egy ötévesből lett vadállat (felnőttnek néz ki egyébként, és farkassá tud változni, a la Radírozó), és úgy is viselkedik, de ez legalább hiteles. 
Aztán pofán vágott a film hat random összekukázott tinivel, akiknek legfeljebb popcornnal az ölükben lett volna szabad mozivászon közelébe kerülniük, plusz a Twilightból előszedték Jacob parókáját, és ráadták Arira. Az egész egy idegesítően vinnyogó kölkökből álló, semmitmondó izé lett, megspékelve egy elképesztően durci-murci kiskamasz libával a főszerepben.

Könyv: 8
Film: 1



Fordítás/Szinkron


A nevekkel mindig, minden fordítónak meggyűlik a baja. Max neve mindenhol Max maradt. Iggy is Iggy lett mindkét verzióban. Ari nevén sem követtek el merényletet.
Az, hogy Angel-ből Angyal lett, talán nem meglepő.
Hogy Fang-ből Agyar, szintén oké, csak a szóképolvasást zavarta meg néha egy picit.
Gazzy-t a filmben meghagyták úgy, ahogy van, viszont a könyvben Gázost kell olvasnunk minden említésénél. Jujj.
Hogy Nudge-ból a könyvben Böki lett, azt valahogy meg tudtam szokni. De hogy a filmben Villám hogy lett belőle, az rejtély marad.
A fordítás egyébként korrekt, egy-két névelírástól eltekintve nem volt vele bajom.
A szinkron egy merő borzalom: nyafogó hangok és nulla színészi átélés.

Könyv: 8
Film: 1 




A stílus/megjelenés


Mint az elején is mondtam, ez egy middle grade, tehát kiskamaszoknak szóló olvasmány. Vannak benne viccesnek szánt beszólások és az olvasóval bölcselkedő kiszólások, szóval nem az irodalom magasiskolája. De szódával elmegy. 
A filmben viszont az operatőr és a vágó kettessel, de épphogy átment a vizsgán. A CGI-csapat viszont úgy megbukott, mint a szárnyaszegett Max, főleg a harcjeleneteknél. A szárnyacskák egyébként szépek, de azon felül semmi más. És aki összerakta a képi világot, nem látott még kamaszfilmet. Említettem, hogy a könyv vicces, sőt, igazából cuki is. Veszélyes és üldözős és folyamatosan menekülős, de cuki. Nagy kérés lett volna ezek alapján néha levenni a k*va objektívről a "Dark Metal" szűrőt, és benne hagyni egy icike-picike színt?

Könyv: 6, bár a célcsoportnak szerintem 9.
Film: hagyjuk, nulla, elfogyott.

És most megszámolom a maradék agysejtjeimet.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Csuka-átok - könyvajánló

A valószerűtlenség elmélete - könyvajánló

A sötétség gyermekei - könyvkritika