A sirályok kacagása - könyvajánló

Mostanság egyre közelebb kerülök a szépirodalomhoz - ugyan ez a műfaj még mindig nem került túlsúlyba az ifjúsági, szórakoztató könyvekhez képest, de egyre jelentősebb részt foglalnak el a polcomon a szépirodalmi művek. Találtam már köztük lehengerlően jót, és olyat is, amit kevésbé élveztem, bár ez nem von le az értékéből. 

A most következő könyv határozottan a jobbak közé tartozik.


A ​gyönyörű Freyja, néhány évnyi házasság után, Amerikából hazatér Izlandra. Fehér bőre, vörös ajka, hosszú, fekete haja, hideg-kék tekintete és kólásüvegre hasonlító, csodás teste fenekestül felforgatja a kis halászfalu életét. A férfiak körülötte legyeskednek, a nők csodálják. Ám a 12 éves Aggát, Freyja unokahúgát nem olyan könnyű megszédíteni. Szerinte Freyja gonosz, talán nem is igazi ember, hisz a tekintete olyan, akár a gleccser, és különben is nagyon furcsán viselkedik. Nem eszik húst, hét bőröndnyi ruhát hozott magával, és hidegebbnek tűnik egy kihűlt hullánál, ráadásul éjszakánként hosszú sétákat tesz, állítólag a tengerparti szikláknál. Amikor egy éjjel váratlan haláleset történik, Agga úgy érzi, beigazolódott a gyanúja, és elhatározza, hogy figyelni fogja Freyja minden mozdulatát…

Rejtélyes halálesetek, intrikák és szerelmi bonyodalmak fonódnak össze ebben az ötvenes évek Izlandját bemutató fekete komédiában, melyből 1998-ban színdarab, 2001-ben pedig számos díjjal kitüntetett film is készült.




Lássuk egy kicsit közelebbről!

A borító

Mindenképpen meg kell említenem, mert gyönyörűen sikerült. Figyelemfelkeltő és kifejező. Bár a színei nem hivalkodóak, a bőröndjein ülő, sirályfejű nő mindenképpen mindenképpen megragadja a szemet. 


A stílus:

Kellemes és gördülékeny, bár voltak benne olyan naturalisztikus dolgok, amikhez nekem már gyomor kellett... (és ehhez nem voltam jó hangulatban.) A fordítás nagyon jól sikerült. Ugyanakkor egy kisokost szívesen fogadtam volna, hogy a nevekben fellelhető, számunkra idegen karaktereket vajon hogyan is kellene kiolvasnom.


A világ:

Bár ez szépirodalomnál azért egy kicsit másképp működik, mint egy fantasynél, azért itt is érdemes kitérni rá. Az 1950-es évek Izlandjának hangulata egyszerre egészen ismerős (valamiért az az érzésem, mintha akkoriban mi, magyarok sem éltünk volna sokkal másképp, ugyanolyan falusi felfogású, kisstílű emberekkel vagyunk körülvéve, valljuk be, még a mai napig is, mint akik visszaköszönnek a könyv lapjain), és egyszerre egészen újszerű (Izland. Kell ezt magyarázni? IZLAND.) Ugyanakkor nem is a szereplőket övező világ a fontos a kötetben, hanem maguk a szereplők, az ő érzelmi viharaik - és ezekből bizony rengeteg van.


A szereplők:

Sok-sok szereplő mozog a könyv lapjain, nők és férfiak egyaránt hozzátesznek a történethez, árnyalják egymást, és meglepő dolgokra képesek. Agga, a maga 12 évével egy idegesítő kis luvnya, aki mindenbe beleüti az orrát, mindenhol hallgatózik, és akit egy kicsit úgy kezeli a család, mint egy pótkereket, és bár ő a történet fő elbeszélője, a könyvben háttérbe szorul. Hiteles karakter, de bármikor el tudnék menni mellette.

A másik kiemelt szereplő viszont Freyja, és mellette nem lehet csak úgy elmenni. Az amerikából hazaszabadult úrinő felforgatja a családja, majd az egész közösség életét is, házasodik, meglepő dolgokat művel, és néha egy kicsit az önjelölt igazságosztó szerepét játssza. A nőket féltékennyé teszi, ugyanakkor megpróbálja lekenyerezni őket; a férfiak mind bele vannak esve, mosolyog, kedves, sziporkázik, és néha elképesztően kiakad. De hát ez már csak így működik. Bár Agga komoly ellenszenvvel fordul felé, nekem ő volt a legszimpatikusabb.


A történet:

Az ember csak kapkodja a fejét, folyamatosan történik valami, ármánykodások, tragédiák, félresiklott társadalmi események váltják egymást. A szereplők maguk alakítják az életüket, és minden döntés, minden cselekedet előremozdítja a fogaskerekeket. 


Személyes vélemény:

Bár volt néhány bökkenő, amivel én nem tudtam kibékülni, a könyv maga egy nagyon jól megírt és nagyon hangulatos történet. Amikor éppen azt hinnénk, hogy leül egy kicsit, akkor valaki (főleg Freyja) csinál valami elképesztő dolgot, és onnantól kezdve ismét felkorbácsolódnak a hullámok.

5/4,5*


A recenziós példányt köszönöm a Metropolis Mediának


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Csuka-átok - könyvajánló

A valószerűtlenség elmélete - könyvajánló

A sötétség gyermekei - könyvkritika