Johanna Sinisalo: Iron Sky - könyvajánló

 Az Iron Sky talán nem ismeretlen azok számára, akik érdeklődnek a hmm... különlegesebb filmek iránt.  (ez alatt a Zs-kategóriás sci-fit értem :D) Vagy szimplán a náci-korszak iránt. Vagy egyszerűen szeretik a nagyon vicces, nagyon beteg, nagyon elvetemült történeteket. 

Azt már kevesebben tudják, hogy ebből a történetből egy könyv is született - és a műfaj kedvelőinek ez a könyv bizony alapmű.


A ​nácik bukása után létrejött a Negyedik Birodalom – a Holdon. Adolf Hitler holtteste (elvileg) nyomtalanul eltűnt, de a nemzetiszocialista ideológia virágkorát éli továbbra is, egy másik égitesten.

A könyv egy fiatal nőről szól, aki hisz a faji felsőbbrendűségben és mind­azokban a doktrínákban, amelyeket a Földről tanult. Ám amikor egy amerikai űrhajó érkezik a Holdra 2018-ban, minden megváltozik. Renate a Földre utazik, hogy beszélhessen az embereknek az erkölcsileg magasabb rendű náci életmód erényeiről, ám amit ott talál, cseppet sem olyan, mint a propagandában.
A világ abszurditását tükröző mű könyörtelen görbe­tükröt tart elénk, bemutatva civilizációnk vakságát és önpusztító hatásait. Politikai szatíra a hatalom szégyentelen kapzsiságáról, a tömegek manipulálásáról, az ideológiák hatásairól – és természetesen az emberiség végtelen ostobaságáról.

A regény az Iron Sky című film forgatókönyvén és Johanna Sinisalo kutatásain alapul, a könyv így annak ún. „írói változata”, megfűszerezve az űrnél is sötétebb humorral.



Figyelem, ezúttal objektív értékelés következik! Spoilertől viszont nem kell tartani.


Le kell szögeznem, hogy én nem kedvelem ezt a témát. Nagyon sok bajunk van a világban jelenleg, ami rémesen aktuálissá teszi a nácik kérdését, éppen ezért lehet, hogy ez a könyv rátapos néhány ember tyúkszemére, és meg kell tanulni a helyén kezelni a dolgot. Nem arról van szó, hogy Johanna Sinisalo náci lenne, hanem arról, hogy elképesztő részletességgel nézett utána, és egy regény erejéig, Renate elbeszélésében beleélte magát a korszak hajmeresztő elveibe. Ugyanakkor valóban sötét humorral, és - mivel visszaemlékezésről van szó - Renate is kellő önkritikával kezeli az árja faj kérdését.


1. pont: A stílus

A könyv valójában Renate naplója, amit néha iskolai jegyzetek, máskor újságkivágások színesítenek. De nem csak egy száraz leírást olvashatunk, hanem nagyon is színes, nagyon kellemes hangvételű elbeszélést, és nagyon-nagyon részleteset. Ha valaki csak a filmet látta, akkor nem is gondolná, hogy mennyi fontos részlet maradt ki belőle. 

Ugyanakkor a könyv mélyebb, és bizonyos pontokon kevésbé vicces, mint a film. Hiszen megtudjuk azt is - például - hogy a holdbéli erőd lakóit milyen hatalmas sokként érte az első, Földön töltött éjszaka. És itt nem csak a társadalmi diverzitás kérdéseire gondolok, hanem arra, hogy egy halott, zárt világból hirtelen egy élettől nyüzsgő, szabad levegőjű bolygóra kerültek, ahol színek, szagok és hangok ostromolták őket. Váó. Hátborzongató.

A könyv valódi szépirodalmi igényességgel van megírva, gyönyörű, életszerű leírásokkal. 

A történet elbeszélése abszolút hiteles. Mind az apró nüanszok terén, mind a társadalomkritika terén. Persze teszi mindezt annyira elképesztő túlzásokkal, hogy végül ne lehessen komolyan venni.


2. pont: A történet

Ez nem különbözik a filmétől. Tényleg jönnek a nácik a Földre, tényleg meg akarják hódítani, tényleg szerencsétlenkednek néhány sort, stb. Csakhogy a történet sokkal, de sokkal hosszabb annál. A könyv Renate gyerekkoránál kezdődik, rajta keresztül bemutatja a Holdon élő társadalmat, annak berendezkedését, szabályait, merev törvényeit. Annyira részletesen teszi mindezt, hogy már-már hihetővé válik - persze csak akkor, ha az ember elvonatkoztat az olyan hajmeresztő hülyeségektől, minthogy a nácik felköltöztek a Hold sötét oldalára, erődöt építettek, és Hélium 3-at bányásznak.

Mindenesetre izgalmas, érdekes és nevettető a sztori. 


3. pont: A szereplők

Hát, egyik se normális. Akárcsak a filmen, itt is mindenki önmaga paródiája. Ugyanakkor a sorok között legalább minden karakter megkapja a maga 3. dimenzióját - viszont ez számomra kicsit kevésbé tette humorossá a történetet. 


4. pont: Összességében

Elég nagy divat manapság filmekből könyvet írni, és rengeteg értékelhetetlen alkotás születik ebben a műfajban. Johanna Sinisalo megmutatta, hogyan is kell ezt jól csinálni. Aki szerette a filmet, az mindenképpen olvassa el a könyvet! 


A recenziós példányt köszönöm a Metropolis Mediának!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Tokióban ébredek - kritika

Ha minden madár énekel - kritika

Végtelen vetítés - kritika