Riley E. Raines

 451 Fahrenheit vs. Történt annak idején, hogy a gimnáziumi éveim alatt tanultam némi filmtörténetet (nem csak hobbiból, igazából ebből is érettségiztem), és annak idején találkoztam először ezzel a zseniális filmmel - a könyvvel sajnos azóta sem, de most már tervben van, hogy tegyen igazságot. Röviden és nagyon tömören arról szólt, hogy a társadalom teljesen elhülyült, mert minden írott szöveg (ld. könyvek) eltöröltek a föld színéről, sőt mi több, volt egy kormányszerv, amely direkt vadászta a rejtegetett könyveket, és ha megtalálta, némi inkvizíció kíséretében, a tulajdonos szeme láttára el is égette őket. Ezért is ez a cím: 451 fahrenheit az a hő, amelyen elég a papír. Aztán az egyik ilyen kormányszerv, aki egész életében könyvekre vadászott és elégette őket, rájön, hogy talán mégsem kellene, az olvasás nem butít vagy dönt nyomorba, de az adja az élet (egyik) értelmét. Namármost. A film nem egy új darab, 1966-ban készült, és minden további nélkül csak annyit mondanék r

1500 szó egy nap alatt, úgy, hogy ráadásul este dolgoztam... Ez nem is rossz. Sőt, ez nagyon jó, főleg, hogy az utóbbi hetekben 100 szóra se jön ki a napi átlagom... Szóval most már bátran ki merem jelenteni: új regény írása folyamatban :D

Tűkön ülve várom a Könyvhét hétvégéjét, és már nincs is olyan messze. Sikerült dedikálási időpontot szereznem, úgyhogy június 9-én, szombaton 11 órakor megtaláltok majd a Főnix Könyvműhely standjánál, de valószínűleg utána még órákig ott fogok lézengeni. (Erről tervezek ám még egy bejegyzést, nem is olyan sokára.) A Könyvfesztivállal ellentétben ezúttal nem szeretném a teljes fizetésemet elkölteni, úgyhogy csapjatok a kezemre, ha azt látjátok, hogy túlságosan meg van tömve a táskám :D

Mint oly sokan, én is szinte mindig olvasok valamit elalvás előtt, hogy egy kicsit letudjam a napi gondokat. Csakhogy ez nem mindig jön be... Nem egyszer előfordult már velem - biztosan nem csak velem -, hogy a regény "túl izgalmas" volt ahhoz, hogy utána álomra hajtsam a fejem. Vagy nem tudtam letenni a kötetet, vagy miután nagy-nehezen megváltam tőle, még érdekelt volna a folytatás, még azon pörögtem akár hajnalig, hogy mi történik az adott szereplőkkel. És ez kifejezetten bosszantó tud lenni, ha az ember másnap korán kel, dolgozik, és oda kell figyelnie. Ráadásul elalvás előtt szeretem a saját történeteimet pörgetni a fejemben, ilyenkor születnek a legjobb jelenetek, és ha egy másik történet vonja el a figyelmemet, akkor az alvásnak lőttek. Néhány hónapja találtam meg a megoldást, ami azóta függőséget okozott. Sikerült beszereznem (nem kis utánajárással) a Halványlila gőzünk sincs című kötetet, amely az elméleti fizika megválaszolatlan kérdéseit taglalja, közérthető

Üdv! Ha idetaláltál a blogomra, akkor az biztosan véletlen volt. Még szerkesztés alatt állunk, és a legmegfelelőbb témát sem sikerült kiválasztanom. De azért megosztok veled néhány spoilert, hogy mit találhatsz majd ezen a blogon. Először is: szemtelenül fogom reklámozni a saját írásaimat. A Főnix Könyvműhelynél megjelent Trizanton pilótái-sorozatot csakúgy, mint azokat a projekteket, amelyeken jelenleg dolgozom. Találkozhatsz majd beleolvasóval, szerkesztett illusztrációkkal, netán fényképekkel is. Másodszor: nem csak írok, olvasok is. Itt fogom közzétenni, ha beszereztem egy-egy áhított könyvet, és véleményezni is, amint elolvastam. Harmadszor: rengeteg formában fogyasztok történeteket, szóval ne lepődj meg, ha épp nem könyvet, hanem filmet, netán animét ajánlok figyelmedbe. Végül, de nem utolsó sorban: igyekszem részt venni rendezvényeken, a későbbiekben az sem kizárt, hogy szervezek is. Ezekre is felhívom majd a figyelmedet, hogy tudd, hol találsz meg offline. Addig