Hogyan csalogassuk magunkhoz a múzsát? - 1. rész, az alapok

Visszatértem! Ugyan nem a kihívásos poszttal, mert azt szerdán szeretném közzétenni, hanem ezúttal egy saját kis értekezéssel arról, hogy mi is az az ihlet, vagyis mit nevezünk annak mi, írók.

Úton-útfélen, mindenféle Facebook-csoportban hallom/látom, hogy az írók hajlamosak a válságok nyomorába süllyedni pusztán azért, mert nincs ihletük. Nem jön a múzsa, hogy homlokon csókolja őket. Úgyhogy nem írnak napok, hetek, hónapok, évek óta, és szenvednek ettől az állapottól. Néhányan - ez igazából csak az amatőrökre igaz - azt várják, hogy egyszer majd derült égből ismét megérkezik hozzájuk az áhított ihlet, és akkor novellák, regények, komplett történetek írják magukat a word dokumentumba, amelyek úgy, ahogy vannak, egy az egyben tökéletesek lesznek, ugyanúgy, mint egykoron...

Na itt a baj. Ez nagyon nem így működik. Első pont: olvasd vissza azt az írást, amit évekkel ezelőtt, a múzsa hatására írtál. (ezt a részt nem is ragozom tovább, egy bekezdés alatt tudni fogod, miről beszélek...) 

A múzsa nem létezik - vagy igen, mert nagy költőinknek voltak múzsáik, Csokonai verset is írt hozzá, a görögök még áldoztak is nekik, egy csomó költő feleségül vette, vagy csak titkon szerette a múzsáját, már azt is tudjuk, hogy "inter arma silent musae", azaz háborúban hallgatnak a múzsák. 

Ebben van valami, de a közkeletű idézetet nem csak szó szerint lehet értelmezni. Nem kell ahhoz globális háború, fegyverpuffogás, harckocsik és vadászrepülők, hogy az író és a költő elhallgasson. Pont elég hozzá egy munkahelyi vagy párkapcsolati feszültség. Pont elég az a nagynak tűnő probléma, amit a valódi életben kell megoldani, és a kreatív energiák nullpontra csökkennek. Ha az író feje tele van azzal, hogy mit fog enni, hol fog lakni, hol fog dolgozni, kivel fog élni holnap, akkor az bizony megöli a "múzsát". Előfordul ilyenkor is, hogy valaki az írásba menekül, de valljuk be őszintén, a többségünk (egy bizonyos kor után) inkább megpróbálja megoldani az életét, és csak utána tér vissza a sztorijához. Fiatalon, iskolás korban még elmenekülünk a problémák elől, de a publikált írók túlnyomó többsége nem diák, hanem felelősen gondolkodó felnőtt.

Hosszú az indokok sora arra, hogy miért is nincs ihletünk, erről már írtam egy posztot az Írói válságok fokozatai - a megszelídíthető rémek címmel, ajánlom ezt is minden hasonló problémákkal küszködő írónak. Most viszont az lenne a cél, hogy ihletet szerezzünk, avagy magunkhoz édesgessük a múzsát.

Lássuk a teendőket:

1. Tudd, hogy miért írsz! Lebegjen a szemed előtt a cél: az elkészült, kiadott regény, a teljes történet, amit ha megírtál, meg is ünnepelhetsz valami olyasmivel, amit máskor nem engednél meg magadnak. (Én pl. nagyon ritkán veszek alkoholt, de egy-egy ilyen alkalommal beruházok valami nagyon fincsi likőrre.)

2. Bizonyosodj meg róla, hogy senki nem fog megzavarni! Ha épp megteheted, vegyél ki szabadságot, hallgattasd el a telefonodat, netán lődd ki a netet is. De nehogy átess a ló túloldalára! Én is jártam már úgy, hogy az írásra tervezett szabadságom alatt nem írtam egy sort se, és biztos forrásból tudom, hogy ezzel nem vagyok egyedül. Előbb határozd meg a célt (1. pont), és csak utána készülj neki!

3. Kezdj el írni! Ne várakozz a múzsára, hanem kezdj el írni. Nyisd meg a Wordöt, és gépelj. Nem kell jónak lennie, nem kell tökéletesnek lennie, nem kell ihletből jönnie, csak írj! (azért az nem árt, ha az épp készülő regényedhez írsz valamit. Párbeszédet, egy szép leírást, stb.) Majd később jön az ihlet. Most csak kezdj el írni! Ha csak egy kicsit kitartó vagy, és túllendülsz az első holtponton, akkor percekkel-órákkal később azt veszed majd észre, hogy teljesen belemerültél abba az állapotba, amit ihletnek nevezünk.

+1: Csak és kizárólag olyan esetben, ha az első javaslatok nem jönnek be: tiltsd le magad az írásról! Végezz olyan (házi)munkát, amit biztos, hogy nem tudsz csak úgy otthagyni, és a kezedet is tökéletesen lefoglalja. Pl. mosogass el, töröld le a port, kertészkedj. Csináld mindezt egyedül. És közben merengj a sztoridon, de csak lazán. Meglátod, ha egy kicsit is kirakod a "nem szabad" táblát, azonnal írhatnékod támad :)

Jó írást, és ne feledjétek: közeleg a Nanowrimo!