Narrációs formák és lehetőségek

Egy kis írástechnika következik, amelyben belecsipegetek a különböző narrációs formákba, példákkal együtt. Egyúttal azt is megpróbálom megfejteni, hogy melyik forma hogyan és miért működik, vagy nem működik. Tartsatok velem!

Számtalan írástechnikai könyv kezd ezzel, ami nem is csoda: amikor elkezdünk írni egy regényt, vagy novellát, ez az első, amit el kell döntenünk. Szóval azt is mondhatnám, hogy sok bőrt lenyúztak már erről a témáról. De mindig vannak újabbak, ezért is bátorkodtam összerakni ezt a bejegyzést.

Forrás: https://pixabay.com/hu/photos/k%C3%A1v%C3%A9-egyszer-volt-hol-nem-volt-kupa-667052/

 

Az Alfa és Omega: az E/3 múlt idő

Szinte minden regény ebben a módban készül, és ez a legbiztonságosabb választás. Sokféle típusát ismerjük: láthatjuk a szereplőket kívülről, egy narrátor szemén keresztül, vagy egészen közelről, mintha az ő vállukon ülne a kamera. Olvashatunk egészen erős érzelmekről vagy teljesen nyersen, elmesélve a történteket. Nemcsak a karakterek, de maga a narrátor is levonhat következtetéseket, kijelenthet nagy igazságokat, ha éppen ezt szeretné. Váltogathatjuk a nézőpontokat, a "kameraállásokat", ráközelíthetünk egyes mellékszereplőkre, elmesélhetjük a múltjukat kedvünk szerint: úgyhogy ez a narráció gyakorlatilag mindenre jó. Annyira, hogy a közeli-távoli narrációk miatt külön bejegyzést fog érdemelni.

Milyen hatást vált ki?

Ez egy elmesélt történet. Közelről vagy távolról, érzelmekkel vagy anélkül, de egy régi eset, és az olvasó is úgy fogja kezelni. Olyan történet ez, ami valamiért megérte, hogy papírra kerüljön, az emberek megismerjék és tanuljanak belőle.

Mikor válasszuk ezt a narrációs módot?

Mindig, ha nincs jobb ötletünk. Ez a legbiztonságosabb választás.

Konkrét példa:

 J. K. Rowling: Harry Potter

Egy kis csavar: az E/1 múlt idő

Ez a forma mindig is népszerű volt, hiszen a naplóformátum is hasonlóképpen kezeli a narrációt. Ilyenkor a főszereplő szemén keresztül látjuk mindazt, ami vele történik, tisztában vagyunk a motivációival, a múltjával, a tetteivel és sokszor a terveivel is. Az információt nehéz, de nem lehetetlen visszatartani. A főszereplőnk hangján meséljük el a történteket.

Milyen hatást vált ki?

Nagyon közel hozza a főszereplőt, nem egyszerűen a fejébe látunk, de az ő fejében vagyunk végig, azt éljük át, amit ő átélt. Ugyanakkor érzünk egy kis biztonsági hálót: a főszereplőnek valamilyen módszerrel el kellett ezt mesélnie, úgyhogy nem nyírhatjuk ki a történet végén - bár erre is volt már példa.

Mikor válasszuk ezt a narrációs módot?

Abban az esetben, ha biztosak vagyunk benne, hogy nem fog kelleni másik nézőpont a történet teljes érthetőségéhez (bár volt már példa arra, hogy többen kaptak hasonló formájú narrációt, de azt már csak virtuózoknak ajánlom.) Akkor, ha a főszereplőnk szimpatikus lesz az olvasóknak. Akkor, ha van egy egyedi hangja, ami érdekessé teszi. Akkor, ha tudjuk, hogy a főszereplő biztosan elmesélné ezt a történetet, mert akkora változást hozott az életében.

Konkrét példa:

 Mark Lawrence: Tövisek hercege

Bátor: E/1 jelen idő

A jelen idejű narráció nem természetes, mert olyan nincs, hogy valaki pl. egy konkrét csata közben papírra veti az érzéseit. Ugyanakkor újabban használják ezt a narrációs módot. Az E/1-ben elmesélt történet kiéleződik a pillanatnyi benyomásokra. Kevesebb lehetőséget ad a múlt feltárására, de sokkal jobban elmélyíti a regény idején zajló eseményeket. Konkrét jeleneteket követel, és nem, vagy csak minimálisan ad lehetőséget arra, hogy összefoglalva elmeséljünk dolgokat. Klasszikus példája a "mutasd, ne mondd!" alkalmazásának.

Milyen hatást vált ki?

Amellett, hogy közel hozza a főszereplőt, és igazolja a pillanatnyi döntéseit, egyúttal izgalmassá és kiszámíthatatlanná is teszi a történetet, mert egyáltalán nem biztos, hogy lesz következő pillanat.

Mikor válasszuk ezt a narrációs módot?

Ha egy nagyon pörgős, akciódús történetet akarunk elmesélni. Ha sok benne a váratlan fordulat. Ha meg akarjuk lepni az olvasót, és gyakran a főszereplőt is. Az üres szobában való merengések és a nagy világleírások nem tesznek jót neki, úgyhogy kizárólag akkor írjunk így, ha karakter- és történetközpontú regényt akarunk alkotni. Ugyanakkor itt is fontos, hogy a főszereplőnk szimpatikus legyen. És mint feljebb, itt is előfordulhat, hogy több karakter is kap narrációt.

Konkrét példa:

Suzanne Collins: Az éhezők viadala

 

Merész: E/3 jelen idő

Ismét jelen idejű narrációt kapunk, de ez már távolabbi, több szereplő szemszögéből követhetjük az eseményeket. Ez a narrációs forma is új és természetellenes, de működik. A fentiekhez hasonlóan konkrét jelenetírást követel, és alig engedi meg az összefoglaló mesélést. Itt is a pillanatnyi benyomások a fontosak, és nem vonhatunk le következtetéseket. 

Milyen hatást vált ki?

Élővé teszi a történetet, olyan, mintha a szemünk előtt játszódna. Filmszerű és izgalmas, és a legjobb, hogy bárkit kinyírhatunk, az sokkoló lesz. Ez a narrációs forma a személyes kedvencem.

Mikor válasszuk ezt a narrációs módot?

Pörgős, akciódús, feszült történetek esetében, és ha konkrétan képesek vagyunk filmen elképzelni a történetet. Bemutathatjuk vele a főszereplőt és a főgonoszt is, akár egészen közelről, akár nagyon távolról. A lényeg, hogy a történetnek jól átgondoltnak kell lennie, és állandóan csepegtetnünk kell a feszültséget.

Konkrét példa:

Neal Shusterman: Unwind - Bontásra ítélve

Vakmerő: váltó narráció

Abban az esetben, ha már biztos kézzel írunk, váltogathatjuk a narrációs formákat: lehet múltból jelen, E/1-ből E/3, és bármi, amit még el tudunk képzelni. 

Milyen hatást vált ki?

Izgalmasat, de ha elrontjuk, akkor hatásvadászt.

Mikor válasszuk ezt a narrációs módot?

Inkább ne. Csak ha nagyon ragaszkodunk hozzá.

Konkrét példa:

Andy Weir: A marsi

+1: E/2-es narráció

A narrátor ilyenkor az olvasóhoz beszél, és őt helyezi a történetbe, főleg jelen időben. 

Milyen hatást vált ki?

Furcsát. Nekem ne mondja meg az író, hogy hogyan döntök, hacsak nem lapozgatós könyvről van szó.

Mikor válasszuk ezt a narrációs módot?

Soha.

Konkrét példa, részeiben legalábbis:

 

N. K. Jemisin: Az ötödik évszak 

Neked melyik a kedvenc narrációs formád? Miben szeretsz leginkább olvasni, és melyikben írsz legszívesebben?