Tokióban ébredek - kritika
Soha nem tagadtam, hogy rajongok Japánért - főleg az animék varázsolnak el, és a japán történetek összessége -, úgyhogy talán nem meglepő, hogy nagyon drukkoltam ennek a könyvnek. Elvégre a kedvenc országomról szól. Azt a nyelvet idézi, amit én is beszélek egy kicsit. Ugyanakkor éppen ezért jó magas elvárásokkal mentem neki a könyvnek, és azt kell mondanom, hogy megugrotta.
Anna Cima: Tokióban ébredek
Amikor a tizenhét éves Jana álma teljesül, és
Tokióba utazhat, legszívesebben örökre ottmaradna. Hamarosan rájön, hogy
egy ilyen kívánságnak beláthatatlan következményei lehetnek, ugyanis
egy varázslatos kör foglyaként a forgalmas Sibuja negyedben találja
magát.
Amíg Jana fiatal énje a város utcáit rója, meglepő helyzetekbe
keveredik, és a hazafelé vezető utat keresi, a huszonnégy éves Jana
japanológiát hallgat Prágában, Tokióba szóló ösztöndíjért küzd, és egy
felsőbb éves diákkal együtt törik a fejüket egy japán novella
fordításán. A novella szerzője, a sokáig elfeledett Kavasita sokkal
nagyobb hatással lesz az eseményekre, mint arra bármelyik Jana
számítana…
Olvasmányos és friss, fiatalos lendületű regény az útkeresésről, a
valóság összetettségéről és egy valóra vált álom kockázatairól.
Milyen lett a kiadvány?
- A borító: ez az eredeti borító. Figyelemfelkeltő, szép japán utcaképes, és nagyon piros; garantáltan megakad rajta az ember szeme.
- A fülszöveg: kedves, és fedi a valóságot, mert a könyvben éppen erről olvashatunk. Én azért még hozzátenném, hogy a huszonéves, főiskolás Jana története megérdemelt volna még egy-két mondatot, mert nagyobb jelentősége van a történetben, mint azt sejtenénk.
- A cím: az eredeti cím annyit tesz, hogy Sibujában ébredek, de Sibuját még én se valószínű, hogy álmomból felébredve belőném a térképen. Teljesen kibékültem a változtatással, és Tokió sokkal jobban néz ki a borítón, mint Sibuja.
- A fordítás: szórakoztató és kellemes, és nem láttam benne bakikat annak ellenére sem, hogy Kolláth Anna Laurának ez az első könyvfordítása. A párbeszédeknél itt-ott találkoztam azzal a problémával, hogy éppen nem volt teljesen tiszta, hogy ki beszél és kit narrál az író, de szerencsére követhető volt a történet.
- Illusztrációk! Teljesen elolvadtam, szerelmes vagyok! *kontrollálatlan emoji-használat*
Mennyire japán?
Mint nem teljesen kezdő japános, én is találkoztam már azzal a sznob állásponttal, hogy Japánról csak japán íróktól. Sőt, eddig nem is olvastam más szemmel. Ráadásul Tokión kívül a történet fő helyszíne Csehország, amiről még annyit sem tudok, mint Japánról. Viszont a csehek jóformán ugyanazzal a szemmel látják a japánokat, mint a magyarok, és ugyanazokat a különcségeiket emelik ki, úgyhogy ez az a pont, ahol Jana és én tökéletesen megértettük egymást.
Egyébként az írónő elég jól ismeri a japánokat, elvégre köztük él.
A sztori nem ült fel a Naruto-Shongoku-Inuyasha vonatra, hanem a japán kultúrával foglalkozik. A japán irodalommal és a zenével, a divattal és a mindennapokkal. Ha valaki a Fairy Tail ezernyolcszázadik része után ezzel is meg szeretne ismerkedni, akkor szívből ajánlom neki a Tokióban ébredek című könyvet. Persze csak akkor, ha a klasszikus japán irodalom nem tántorítja el.
Aki általánosan érdeklődik a keletiek iránt, vagy csak egy szórakoztató regényt szeretne, az sem fog csalódni.
Japánul tanulóknak és kanji-olvasóknak pedig található benne néhány rejtvény (feltéve, hogy szigorúan letakarod a fordítást alatta.)
Stílus
A fülszöveg nem hazudott: a stílus valóban fiatalos, lendületes és nagyon szórakoztató. Hétköznapi, már amennyire hétköznapi lehet egy olyan lány története, aki megszállottan kutat egy múlt századi japán írót, akitől csak novellák maradtak fent, furcsa barátai vannak és mindeközben egy "gondolata" ott rekedt Shibuyában (Sibujában, de a magyar átírás a halálom.)
Mégis, sokat nevettem és izgultam, és végig drukkoltam Janának és a többieknek, szimpatikussá váltak a hősök, és nagyon megszerettem mind a 17 éves, szertelen Janát, mint a huszonéves, főiskolás, szintén lökött alteregóját. Szerettem a kedvesen szurkálódó humorát. Az egész könyv izgalmas, szívbemarkoló, misztikus, és nagyon-nagyon szórakoztató.
5*
"Másodikos
voltam a gimiben, amikor a szüleim rajtakaptak, hogy pálcikával
próbálom enni a joghurtot. Rájöttek, hogy ehhez ők már kevesek lesznek
(...), ezért egy idős japanológus gondjaira bíztak."
Szereplők
Janáról, a mesélőről sok szó esett már, úgyhogy itt Klímát szeretném kiemelni (ez a név a cseh nyelv adománya lesz, úgyhogy egy rossz szót se a japánokról), aki legalább olyan őrült és megszállott, mint Jana, és legalább annyira érdekes karakter. Ő lenne itt az a srác, akibe a főhős beleszeret, de végre nem egy kigyúrt sportoló hústömeget látunk, hanem gondolatokat, tudást és bolond szokásokat.
Janának vannak még barátnői és barátai. Fontos szereplő Akira - de spoilerveszély miatt többet nem árulok el róla -, és mindenkinek megvan a maga epizódja, a helye a történetben, és hozzátesznek valami fontosat. Kevés a szereplő, de mindannyian érdekesek és különcök, és mindannyian nagyon elevenek.
5*
Történet
A történet nem tökéletesen realista, de épp csak egy picit misztikusabb annál, mint a hétköznapok. Vannak tökéletesen reális részek - minden prágai fejezet -, és vannak kicsit misztikus részek, amiket Jana, a Shibuyában kísértő gondolat mesél. Vannak kicsit nehezebb részek, amikhez hangulat kell - értem itt azt a novellát, amelyik fordítása körül forog a teljes sztori. Spoilerek nélkül: a szálak, beleértve Kavasitát, az írót, Klímát, az elszánt felsőbbéves japanológust, Nakadait, a fiatal visual kei-es zenészt és Macsikót, a japán barátnőt mind-mind összefutnak, és az izgalmas végkifejlet felé vezetnek.
4,5*
Összességében
A Tokióban ébredek az egyik legjobb könyv, amit idén olvastam. Most, hogy a világot éppen koronavírus és karantén sújtja, segít kiszabadulni a mindennapokból. Magával ragadó történet.
Őszintén örülök, hogy még meg tudott jelenni, mielőtt az összes kiadó elhalasztotta volna gyakorlatilag az összes kiadványát, mert erre a könyvre nekem most szükségem volt.
A könyvet imádtam, gyakorlatilag három nap alatt elolvastam - pedig nem rövid -, és a végén szó szerint nem tudtam letenni.
Mindenképpen megérdemli, úgyhogy: 5*
A recenziós példányt hálásan köszönöm a Metropolis Mediának!
Ha kedvet kaptál, a könyvet itt tudod megrendelni.
Én pedig most megyek, és újranézem a Death Note-ot.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése