Riley E. Raines

Visszatértem! Ugyan nem a kihívásos poszttal, mert azt szerdán szeretném közzétenni, hanem ezúttal egy saját kis értekezéssel arról, hogy mi is az az ihlet, vagyis mit nevezünk annak mi, írók. Úton-útfélen, mindenféle Facebook-csoportban hallom/látom, hogy az írók hajlamosak a válságok nyomorába süllyedni pusztán azért, mert nincs ihletük. Nem jön a múzsa, hogy homlokon csókolja őket. Úgyhogy nem írnak napok, hetek, hónapok, évek óta, és szenvednek ettől az állapottól. Néhányan - ez igazából csak az amatőrökre igaz - azt várják, hogy egyszer majd derült égből ismét megérkezik hozzájuk az áhított ihlet, és akkor novellák, regények, komplett történetek írják magukat a word dokumentumba, amelyek úgy, ahogy vannak, egy az egyben tökéletesek lesznek, ugyanúgy, mint egykoron... Na itt a baj. Ez nagyon nem így működik. Első pont: olvasd vissza azt az írást, amit évekkel ezelőtt, a múzsa hatására írtál. (ezt a részt nem is ragozom tovább, egy bekezdés alatt tudni fogod, miről be

Alább egy igazán lényegre törő írást olvashatunk az írói válság leküzdéséről, 1974-ből, Dennis Upper pszichológus tollából. A terület azóta sem fejlődött túl sokat, és igen, máig ez a legtutibb összefoglaló arról, hogy hogyan is lehet leküzdeni az írói válságot: De a dolog ennyire azért nem egyszerű, és ha az ember éppen kifelé lábal egy írói válságból, és már legalább blogot képes írni, akkor megszületik az alábbi értekezés: A Lustaság réme Szeretem azt mondani, hogy az írói válság egyszerűen az írói lustasággal azonos állapot, csak az előbbi kifejezés szebben hangzik. Ez azért nem teljesen igaz, de ez is előfordul, mondhatnánk, hogy ez az írói válság első, nyolc napon belül gyógyuló fokozata: Tegyük fel például, hogy van egy regényed (aminek talán sosem volt vázlata), és most egy kicsit törnöd kellene a fejedet rajta, hogy hogyan alakuljon a következő fejezet, vagy éppen a sorozat következő kötete. De ez problémás, és nincs kedved-időd-energiád ezzel foglalkozni. 

Akár egy gyorsvonat (nem a MÁV-os), úgy közeledik a campnano vége. Mivel idén sem sikerült teljesítenem, ezért most szépen összeszedem, hogy melyek azok a dolgok, amikkel könnyedén el lehet bukni egy ilyet, de ezek a szövegek bármely regény sírfeliratai is lehetnek. 1. Olvasgassunk tanácsokat! Rengeteget írói tanács van arra, hogy hogyan írjunk meg egy könyvet. Ezek egy része nagyon hasznos, egy másik része kevésbé, és vannak köztük egyáltalán nem működőképesek is. Szóval, ha nem akarsz regényt írni, akkor olvass el mindenféle írói tanácsot! Nem, nem kell betartani őket, csak olvass el mindent, amit a témában találsz! Elképesztően sok ellentmondás lesz. 2. Kezdjünk el kételkedni a vázlatunkban! Ha már van vázlat (ugyebár ez a nanowrimo előtt kitétel volt), akkor azt át lehet gondolni. Aztán át lehet gondolni újra, és újra, és újra. És a végén eljutunk odáig, hogy annyi átgondolandó hiba van benne, hogy az egész nem jó. 3. Blogoljunk! Bizony. Sokat, és lehetőleg figyeljün

Elkezdődött a júliusi CampNano, ami minden alkalommal sokkal stresszesebb, mint azt az írópalánták előre sejtenék. Még akkor is, ha nem először ugranak bele. A novemberi nagy Nanowrimo-hoz képest itt annyi könnyebbséget kaptunk, hogy nem muszáj megírni az ötvenezer szót egy hónap alatt, hanem ezt tetszés szerint lejjebb is vihetjük. Vagy följebb is, de ki az az őrült? Viszont ezt a hónapot is túl lehet élni, sőt, sikeresen zárni.  1. Legyen kész vázlatod! Minél részletesebb, annál jobb. Sokszor el lehet bliccelni, de ha ilyen szűkös határidőre dolgozol, akkor egyszerűen muszáj egy stabil vázra támaszkodni. Ha gyakorlott vagy, és szoktál vázlatot készíteni előre, akkor ez nem újdonság, de ha renitens vagy ezen a téren, akkor sajnos most fel kell adnod a lázadást, és meghajolni a vázlat előtt. 2. Ne várj a múzsára! Írni lehet, írni kell akkor is, amikor épp nincs ihleted. Lehet, hogy rosszabb lesz, mint máskor, de csak egy kész kéziratot lehet kijavítani, az üres lapot nem.