Riley E. Raines

Akár egy gyorsvonat (nem a MÁV-os), úgy közeledik a campnano vége. Mivel idén sem sikerült teljesítenem, ezért most szépen összeszedem, hogy melyek azok a dolgok, amikkel könnyedén el lehet bukni egy ilyet, de ezek a szövegek bármely regény sírfeliratai is lehetnek. 1. Olvasgassunk tanácsokat! Rengeteget írói tanács van arra, hogy hogyan írjunk meg egy könyvet. Ezek egy része nagyon hasznos, egy másik része kevésbé, és vannak köztük egyáltalán nem működőképesek is. Szóval, ha nem akarsz regényt írni, akkor olvass el mindenféle írói tanácsot! Nem, nem kell betartani őket, csak olvass el mindent, amit a témában találsz! Elképesztően sok ellentmondás lesz. 2. Kezdjünk el kételkedni a vázlatunkban! Ha már van vázlat (ugyebár ez a nanowrimo előtt kitétel volt), akkor azt át lehet gondolni. Aztán át lehet gondolni újra, és újra, és újra. És a végén eljutunk odáig, hogy annyi átgondolandó hiba van benne, hogy az egész nem jó. 3. Blogoljunk! Bizony. Sokat, és lehetőleg figyeljün

Elkezdődött a júliusi CampNano, ami minden alkalommal sokkal stresszesebb, mint azt az írópalánták előre sejtenék. Még akkor is, ha nem először ugranak bele. A novemberi nagy Nanowrimo-hoz képest itt annyi könnyebbséget kaptunk, hogy nem muszáj megírni az ötvenezer szót egy hónap alatt, hanem ezt tetszés szerint lejjebb is vihetjük. Vagy följebb is, de ki az az őrült? Viszont ezt a hónapot is túl lehet élni, sőt, sikeresen zárni.  1. Legyen kész vázlatod! Minél részletesebb, annál jobb. Sokszor el lehet bliccelni, de ha ilyen szűkös határidőre dolgozol, akkor egyszerűen muszáj egy stabil vázra támaszkodni. Ha gyakorlott vagy, és szoktál vázlatot készíteni előre, akkor ez nem újdonság, de ha renitens vagy ezen a téren, akkor sajnos most fel kell adnod a lázadást, és meghajolni a vázlat előtt. 2. Ne várj a múzsára! Írni lehet, írni kell akkor is, amikor épp nincs ihleted. Lehet, hogy rosszabb lesz, mint máskor, de csak egy kész kéziratot lehet kijavítani, az üres lapot nem.

A Trizanton pilótái írásakor beleütköztem egy komoly problémába, nevezetesen abba, hogy hiába rajongok - valami megmagyarázhatatlan oknál fogva - a hadi fejlesztésekért, a vadászrepülők mindenféle változatáért és a tűzerőért, a katonai témájú filmekért és könyvekért, az elég lesz ahhoz, hogy fejben megálmodjak egy hatalmas méretű anyahajót és a rajta lakó társadalmat, de nem elég ahhoz, hogy összerakjak egy robotot (mit egyet... főleg, ha Ethan folyton összetöri nekem, Dion pedig nem győzi megjavítani:D) Mizsó segítsége nélkül nem is ment volna, vagy ha mégis megálmodom, képtelen lett volna repülni, hiszen a graviton-hajtóművet Mizsóval dolgoztuk ki :D Szóval kaptam némi gyorstalpalót fizikából (és kémiából. És elméleti fizikából. És robotikából, és mindenféle egyetemi természettudományos tantárgyból), és örökké hálás leszek érte. Viszont ezt a "hibát" nem szeretném még egyszer elkövetni, úgyhogy jelenleg "Az író fejlesztése, avagy mihez kezdjen az, aki az iskolában

Rengeteg módszerrel találkoztam, ami biztos tippet ad arra, hogy hogyan írjunk regényt. Ehhez hozzátartozik, hogy az első ilyen tippjeimet az olvasmányaimból szereztem, méghozzá olyan regényekből, amelyeket ténylegesen szerettem olvasni, rajongtam értük, csak mégsem pont arról szóltak, amit én magam olvasni szerettem volna. (Hogy kezd el írni az ember 12 évesen... nem, az a regény nem nyilvános :D) Az interneten viszont elképesztően sok tipp, trükk, módszer kering, és a nagyon sokadik átgondolása-kipróbálása után azt kell, hogy mondjam, hogy egyik sem működik. Képtelen vagyok rendes vázlatot összehozni, méghozzá azért, mert a legtöbb ötlet írás közben érkezik hozzám, akkor, amikor wordre vetem a regényt, és nem pedig akkor, amikor egy exceltáblázatot vagy scrivener-doksit bámulok. Olyankor épp olyan üres az én agyam is, mint az előttem fekvő vázlatpontok. Ugyanakkor volt már, hogy összeszenvedtem egy vázlatot, amit aztán dobhattam is a süllyesztőbe, mert semmiféle kézirat nem szüle

Mint oly sokan, én is szinte mindig olvasok valamit elalvás előtt, hogy egy kicsit letudjam a napi gondokat. Csakhogy ez nem mindig jön be... Nem egyszer előfordult már velem - biztosan nem csak velem -, hogy a regény "túl izgalmas" volt ahhoz, hogy utána álomra hajtsam a fejem. Vagy nem tudtam letenni a kötetet, vagy miután nagy-nehezen megváltam tőle, még érdekelt volna a folytatás, még azon pörögtem akár hajnalig, hogy mi történik az adott szereplőkkel. És ez kifejezetten bosszantó tud lenni, ha az ember másnap korán kel, dolgozik, és oda kell figyelnie. Ráadásul elalvás előtt szeretem a saját történeteimet pörgetni a fejemben, ilyenkor születnek a legjobb jelenetek, és ha egy másik történet vonja el a figyelmemet, akkor az alvásnak lőttek. Néhány hónapja találtam meg a megoldást, ami azóta függőséget okozott. Sikerült beszereznem (nem kis utánajárással) a Halványlila gőzünk sincs című kötetet, amely az elméleti fizika megválaszolatlan kérdéseit taglalja, közérthető