Riley E. Raines

 A rövid mondatok földje egy ígéretes szépirodalmi könyv volt számomra, amely annak ellenére, hogy a Metropolis Media SzK sorozatában jött ki, nagyon könnyed olvasmánynak bizonyult. Semmi világfájdalom, semmi siránkozás, csak csupa szív és csupa báj :)  Az első benyomás fontos. De lássuk, hogy a végén mire jutottam :) Stine Pilgaard: A ​rövid mondatok földje  Egy fiatal nő élettársát követve a dániai Nyugat-Jütland egy kisebb településére költözik, ahol a gyereknevelés mindennapi kihívásain túl számtalan egyéb kérdéssel találja szemben magát. Hogyan kommunikál az ember az aprócska település boltosával? Meg lehet-e állítani a világ bolondságát egy levelesládán keresztül? Mi jár a nyugat-jütlandiak fejében a mondataik közötti szünetekben? Hogyan lehet összecsukni a babakocsit? Miért olyan boldogok a népiskola diákjai, és mit akarnak az emberek Vellingben? A rövid mondatok földje egy humoros és szeretetteljes regény egy fiatal anyáról, aki némileg elszigetelve igyekszik eligazodni egy zav

Óvatosan vettem a kezembe ezt a könyvet, elvégre ritkán olvasok szépirodalmi műveket (sőt, ha az idei molyos listámat nézzük, igazából ritkán olvasok... bármilyen könyvet. Ez utóbbin most, az év vége felé már végre sikerült változtatnom, és ha minden jól megy az elkövetkezendő napokban, akkor egy kicsit javítok az átlagomon.) Ez a könyv pedig az SzK sorozatban jelent meg a Metropolis Mediánál. Ezek alapján arra számítottam, hogy nehéz olvasmány lesz. De a Forgó szív kellemes csalódást okozott. Erről a kötetről van szó: Donal Ryan: Forgó szív Írország pénzügyi összeomlását követően egy ír faluban rég elfojtott indulatok törnek fel a felszínre. Egy lelkiismeretlen vállalkozó csődje miatt sokan kerülnek kilátástalan helyzetbe. És ha mindez nem lenne elég, szörnyű bűncselekmény történik a máskülönben csendes, békés településen. Az emberek félnek, egyre dühösebbek, és a legtöbben elkeseredett csatát vívnak a mindennapi élet problémáival, saját vágyaikkal és démonaikkal. A sorban megszólaló

Emlékeztek még a Vörös Hold ciklus nyitókötetére, a  Samhein aratására ? Nekem mindenképpen emlékezetes volt, és már akkor is kíváncsi voltam a második kötetre. Most pedig az olvasási listám végére hagytam, mintegy motivációként, hogy ezzel a történettel fogom jutalmazni magam a komfortzónán kívüli olvasások után. Hogy ez mennyire sikerült? NAGYON! Lássuk közelebbről A sötétség gyermekeit! Spoilerek nélkül, amennyire ez lehetséges egy második kötetnél. Samhein aratása után a kaland folytatódik. Rocavarancolia már megmutatta, milyen kegyetlen tud lenni, de a borzalmas város sem rettentheti vissza a learatott fiatalokat. A varázslat birtokában rajtuk a sor, hogy megcsillogtassák képességeiket. Választ kell találniuk arra, miért olyan különlegesek a királyság számára, illetve megfejteni, milyen jelentőséggel bír a közeledő Vörös Hold. Eljött az ideje, hogy Hector és a többi földi gyermek elhagyja az erőd biztonságát, és leleplezzék a város titkait. És nincs az a vámpír, varázsló, vagy bár

 Ez volt a második könyv, amit Sara Stridsbergtől olvastam - a Szeretet gravitációjáról korábban írtam is a blogon - és azt kell mondjam, ezúttal egészen más élményt nyújtott. A szépirodalom legmélyére értünk ezzel a kötettel. A kilencedik bugyor tele van őrülettel, durva és gyomorforgató szagokkal, és még gyomorforgatóbb képekkel. Mégis rengeteg tanulságot rejt. 1988 ​áprilisában Valerie Solanast, az írót, a radikális feministát ötvenkét éves korában holtan találták szállodai szobájában, San Franciscóban, egyedül, pénz nélkül, körülötte utolsó írásainak gépelt papírjaival. A regényben Sara Stridsberg újra felkeresi a szállodai szobát, ahol Solanas meghalt; a tárgyalótermet, ahol elítélték Andy Warhol megölési kísérlete miatt; a georgiai pusztaságot, ahol gyermekkorát töltötte, és ahol apja többször megerőszakolta; és az elmegyógyintézeteket, ahova időnként bezárták. A szerző elképzelt beszélgetéseken és monológokon, visszaemlékezéseken keresztül rekonstruálja ennek az érdekes és rej

 Hűha. És még egyszer hűha. Ez a könyv egy igazi lelki hullámvasút volt, amiben a pálya elég ritkán tartott felfelé. Ismét egy szépirodalmi remeket olvashattam, és megismerkedhettem egy újabb zseniális írónővel, és olyan írói bravúrokkal, amiket tanítani kellene. Szülei válása után a tízéves Miki gyűlöli a váltott elhelyezést, utálja „új” testvéreit, de legfőképp „apatolvaj” mostohaanyját. Kénytelen azzal szembesülni, hogy a családjuk nem létezik többé. Szerencsére rátalál egy virtuális platformra, ahol a hasonló problémákkal küszködő gyerekek megoszthatják egymással a tapasztalataikat, egy nagy közös célt tervezve… A közeli jövőben, egy katasztrófa szélén álló világban járunk, ahol lehetetlen nem feltenni a kérdést: mit engedhetünk meg magunknak, mihez van jogunk, illetve mennyire bonyolult kapcsolati viszonyokat vagyunk képesek elviselni akár gyerekként, akár szülőként. A nyomasztó téma gyakran fergeteges humorral párosul, ám hiába érzünk megkönnyebbülést, amikor a dolgok már kezdene

 Üvegszilánkok. Valaki összetört egy zöld sörösüveget, egy füstös borosüveget és egy tiszta tejesüveget, összekeverte a darabjait egy tálban, hogy azokból egy gyönyörűen szikrázó, új képet alkosson. Ilyen érzést keltett bennem az Üvegkert, ami talán a legszebb könyv, amit az utóbbi időben olvastam. Olyan könyv volt ez, amit nem akartam szeretni, de megszerettette magát, amihez nem akartam kötődni, de hozzám kötődött. Olvasni egyszerre volt szívszorító és felemelő. Letenni nehéz. Elfelejteni lehetetlen. Kisinyovban ​vagyunk, Moldovában, a kommunizmus végén. A kis Lasztocskát Tamara Pavlovna kiveszi az árvaházból. Az elsőre kedves gesztus mögött félelmetes valóság rejlik: munkaerőre van szüksége a mindennapi üveggyűjtéshez. A kislányszíve szerint moldávul beszélne, de kénytelen gyakorolni az orosz nyelvet, mert nevelőanyja megbünteti, valahányszor eltéveszti a szavakat. Idővel megtanulja, hogyan kell üveget mosni, koldulni, és elutasítani a férfiak közeledését. A külvárosi ház lakóközöss

 Ó, de vártam ezt a könyvet! Direkt helyeztem az olvasási lista második szakaszára, de igazából még így sem tudta kivárni a sorát... egyszer csak a kezemhez tapadt. És onnantól már nem volt visszaút. Lássuk közelebbről Az amulettet, Lene Kaaberbøl csodáját. Vagyis hát az Igazlátó krónikák második kötetét!  Ami azt illeti, az első rész is nagyon tetszett, és korábban arról is írtam: itt találjátok a bejegyzést .  Egyetlen pillantás elegendő, és a Szégyenlátó meglátja a legsötétebb titkaidat is! Aki belenéz Dina szemébe, annak a bűnei napvilágra kerülnek. Még saját bátyja is tart tőle. Ám amikor húgát elrabolják, és arra akarják kényszeríteni, hogy ártatlan emberek ellen fordítsa tehetségét, csak ő segíthet kiszabadítani a fogságba került lányt. Vajon képes lesz rá? Az Igazlátó Krónikák második kötete! Most a második kötet kerül terítékre.  A fülszöveggel ezúttal nem vagyok elégedett. Ennél ez a könyv sokkal, de sokkal izgalmasabb és érdekesebb, és eléggé nehéz letenni, pedig nálam jóval