Kihívás: írj klisét! - 1. rész: a reggeli rutin
Üdv bloggerek, írók és blogger-írók!
Az írástechnikai szabályok hemzsegnek a klisékre vonatkozó tanácsoktól. Mindenki, aki olvasott már blogot, online magazint, könyvet a témában, az találkozott vele. Senkinek nem tanácsolják, hogy klisét írjon, pláne azt nem, hogy a könyvét klisével kezdje. Én is annyira sokszor hallottam/olvastam már ezeknek a gyakran előforduló pontoknak az abszolút tiltását, hogy végül betelt a pohár. Így most bátorkodok elindítani egy klisé-kihívást.
A feladat roppant egyszerű. Minden héten megadok egy témát, amivel klisét kell írni. Nem sokat. Elég csak egy bekezdés, netán egy hosszabb mondat, de akár fél oldalt is írhatsz (egyezzünk ki a maximum 300 szóban.) Mindenképpen legyen ez egy képzeletbeli könyv első bekezdése/első fél oldala.
És itt jön a csavar:
1. pont: írd meg rosszul! Legyen teljesen átlagos, bárhol előforduló, agyonolvasott, agyonélt és agyonunt kezdés.
2. pont: írd meg jól! Legyen érdekes, izgalmas, olyasmi, amitől megdobban a szíved, amitől a könyv a kezedbe tapad, amiből már tudod, hogy nem akarod elengedni a történetet, amíg véget nem ér. (Lehet régi kezdésed is, a lényeg, hogy a tiéd legyen.) Ha tudod, használd ugyanazokat a neveket, mint az első pontnál! Nem kell biztosnak lenned benne, hogy ez mindenkit érdekelni fog, elég, ha a saját ízlésedet tükrözi.
3. pont: másold be a kedvenc, az adott heti kihívásnak megfelelő regénykezdésedet! Ez legyen a jobbak közül való, ami nagyjából a 2. pontnak is megfelelne. Szerezheted bárhonnan: kiadott regényből, blogregényből, wattpadról, tökmindegy. :) (ide nem ér sajátot hozni.)
Egyéb rendelkezések:
- Ha nincs külön kikötés, akkor bármely műfajban alkothatsz/bármely műfajból idézhetsz.
- Ha úgy érzed, valamelyik pontot nem tudod teljesíteni, de szeretnéd pl. bemásolni a kedvencedet, akkor a többit nyugodtan hagyd ki.
- Az idézett írásoknál kötelező a forrásmegjelölés, de csak egy! (írói profil, vagy wattpad profil, vagy molyos adatlap.)
- Jelölj meg, ha teljesítetted, és kommentelj valahol, hogy biztos tudjak róla! :D (molyon, facebookon, vagy akár itt :) )
- Ha van saját kliséd, amivel bővítenéd a kihívást, szólj, és tőled indulhat az adott hét!
- A kihívások minden szerdán, 18 óra magasságában fognak kikerülni, egyúttal tagelem az előző heti teljesítőket :)
1. heti kihívás:
A reggeli rutin
Indíts egy regényt azzal, hogy a főszereplő felébred álmából! A regényt egyáltalán nem muszáj megírni, de ha szeretnéd, persze nem is tilos :)
Saját teljesítésem:
1. rész:
Sophia hunyorogva nyitotta ki a szemét, és az ablak felé pillantott. Az álom lassan lehullott róla, ahogy a reggeli napsugarak az arcát cirógatták. Frissen főzött kávé illata szállt az orrába, és hallotta Jack motozását. A férfi léptei a hálószobához közeledtek, két csészét tartott a kezében.
- Hogy aludtál? - kérdezte mosolyogva.
- Jól - dorombolta Sophia, és átvette az egyik csészét a férfitől. A takaró lecsúszott róla, és felfedte vállainak szép ívét. Jack rajta felejtette a szemét.
2. rész:
Egy távoli robbanás verte ki az álmot Sophia szeméből. A nő felriadt, először felült, majd kipördült az ágyból, és a vaskos bútor mögött keresett menedéket. Épp időben. A robbanás szele elérte az ablakot és letépte a rászögelt deszkákat, szilánkonkkal és szögekkel töltve meg a szűkös hálószobát. Sophia a fejére húzta a takarót, hogy védje magát, de már hallotta is a lakás belső részéből Jack kiáltását.
- Jól vagy? - kérdezte a férfi.
- Jól - válaszolt a nő. A robaj lassan elhalt, a robbanás kisebb erejű volt, mint az előző napok pusztításai. A városban már nem is nagyon volt mit elpusztítani. A reggeli napsugarak romos épületeket és hamuval fedett parkokat, kosztól barna tómedreket ragyogtak be. Sophia felállt az ágy mellől, és az ajtókeret mellett, a falhoz lapuló Jackhez fordult. - Unom már, hogy ezek a tetvek sose hagynak aludni.
- Még ma elkapjuk őket - jósolta Jack. - Megvan a füles.
Sophia arcára sötét elégedettség költözött.
3. rész: (Itt csalnom kellett. Először is, ez nem igazi regénykezdés, mert van egy prológus előtte. De az a helyzet, hogy ez a tiltás annyira elterjedt, hogy konkrétan nem találtam olyan könyvet, amelyik ébredéssel kezdődne. Na, ennyit az agyonhasznált klisékről...)
"Kinyílt a szemem.
Pislantás.
Egyik pislantás a másik után.
Madarak húztak el civakodva a fejem felett, a felfelé szálló légáramlatokon lebegve. Mély lélegzetet véve áfonya és vörös cédrus illatát éreztem, amely az örökzöld fák kipárolgásának leírhatatlan csípősségével elegyedett. Tűlevelek böködték a hátam.
Savanyú íz töltötte meg a számat, mintha aprópénzt szopogattam volna.
Semmi fájdalom. Semmi sérülésnyom. Vagy szomorúság. Vagy harag.
Nem éreztem semmit. Abszolúte semmit. Csak a bal vállamon lévő heg volt érzékeny.
Pontosan úgy, mint legutóbb. És mint az azt megelőző alkalommal. És mint az azelőtti esetekben. "
Izgatottan várom a ti teljesítéseteket!
Az ébredés és az elalvás mindig nehéz azoknak az embereknek, akik dolgoznak és folyamatosan foglalkoztatják gondolatok. Este nem tudnak elaludni, mert még a napi be nem fejezet munkák járnak a fejükben, ilyenkor még utána néznek az interneten azoknak – általában okostelefonon az ágyban fekve - hátha közelebb jutnak a projekteik megoldásához, vagy jegyzeteket készítenek az újabb kihívással teli naphoz, hogy nehogy kimaradjon valami fontos intézni való.
VálaszTörlésJohn nem ezért nem tudott gyorsan ébredni. Ő félt az újabb naptól, az újabb megalázásoktól, mert már tapasztalatból tudta, hogy megtörténik újra meg újra minden nap.
Legjobb volt számára az alvás, mert akkor kikapcsolt minden, nem is tudott magáról, mintha kiütötte volna magát alkohollal, vagy valamilyen droggal. Csak a semmit látta, csak a semmire emlékezett az egész alvásból. Mintha csak egy pillanat lett volna az egész. Este becsukta a szemét és a következő másodpercben már reggel is volt.
Nem akart kikelni az ágyból, azt kívánta, hogy folytatódjon az alvás, a semmi. Eddig küzdött, de most komolyan megfordult a fejében az öngyilkosság gondolata.
Nem akart felkeni. Nem akart dolgozni, csak aludni akart és megölni magát, ha mégis felébredne. Félt az elkövetkező naptól, ugyanúgy, ahogy minden nap. Szorongott a gondolattól, hogy be kell, hogy menjen dolgozni, hogy megint azokkal az emberekkel kell találkoznia, akik bántják.
Az öngyilkosság utáni gondolata viszont az volt, hogy ma megmutatja neki, hogy vele nem lehet csak úgy packázni:
- Basszátok meg, nem leszek a lábtörlőtök, nem leszek többé az a lúzer, aki mindent lenyel – járt a fejében a gondolat. Elképzelte, hogy egy 15 centiméteres késsel mondja ezt a kollégáinak, fenyegetve őket, hogy mindenre képes kezében a késsel.
-Most féltek, mi? Most nincs nem olyan nagy a szátok?
Ezt a második részhez gondoltam. Szerintem jó :)
TörlésEz tényleg jó (egy pici szerkesztést igényelne esetleg), érdekessé válik a karakter, és rögtön azon kezdtem gondolkodni, hogy vajon elég pszichopata-e ahhoz, hogy valóra váltsa ezt az őrült tervét :D Megírod a többit is? :D
Törlés