Riley E. Raines

Alább egy igazán lényegre törő írást olvashatunk az írói válság leküzdéséről, 1974-ből, Dennis Upper pszichológus tollából. A terület azóta sem fejlődött túl sokat, és igen, máig ez a legtutibb összefoglaló arról, hogy hogyan is lehet leküzdeni az írói válságot: De a dolog ennyire azért nem egyszerű, és ha az ember éppen kifelé lábal egy írói válságból, és már legalább blogot képes írni, akkor megszületik az alábbi értekezés: A Lustaság réme Szeretem azt mondani, hogy az írói válság egyszerűen az írói lustasággal azonos állapot, csak az előbbi kifejezés szebben hangzik. Ez azért nem teljesen igaz, de ez is előfordul, mondhatnánk, hogy ez az írói válság első, nyolc napon belül gyógyuló fokozata: Tegyük fel például, hogy van egy regényed (aminek talán sosem volt vázlata), és most egy kicsit törnöd kellene a fejedet rajta, hogy hogyan alakuljon a következő fejezet, vagy éppen a sorozat következő kötete. De ez problémás, és nincs kedved-időd-energiád ezzel foglalkozni. 

Ezúttal April Faye alkotott egy book taget, a legutóbbi-legnagyobb moziélményünk kapcsán. Szóval lássuk, kinek mi jut eszébe a Bosszúállókról!  Először is azt, hogy nekem mi jut eszembe róluk, mert voltam olyan szerencsés, hogy wordben kaptam a kérdéseket :D Amerika kapitány, az első bosszúálló – egy régi kedvenc  Ezt a trónt még mindig J. K. Rowling: Harry Potter birtokolja. Ez az a sorozat, amit a legrégebb óta szeretek, és nem is sokára újra akarom olvasni. Kamaszkorom meghatározó élményei kötődnek hozzá.  Fekete Párduc – egy új kedvenc  Ebből van sok :) Mostanában egy csomó könyv vándorolt a "kedvencpolc"-ra. Viszont ha nem is a legutóbbi kedvenc, de örök kedvencnek ígérkezik Andy Weir: A marsi :) Tony Stark – kedvenc high tech világ  Itt is komoly verseny alakult ki, de mivel azok a világok, amiket nagyon szerettem, mint high tech világok, totálisan elpusztultak, ezért a Ernest Cline: Ready Player One-t említeném. Lehet, hogy ez a világ sem csillog-vi

Az úgy kezdődött, hogy van egy molyos kihívás, amit ezúttal komolyan is veszek - a címe Molysakk címkékkel, és mindenkinek ajánlom, akinek van kedve kalandozni és taktikázni -, és hogy-hogy nem, ezúttal csak egy olyan mezőre tudtam lépni, ami kívül esik a komfortzónámból. Ez pedig az utazás volt. Eddig is volt egy nagy rakás könyvem a tervezett listán, de ez speciel nem volt köztük. Hogy miért is? Mert először 2002 nyarán kezdtem el olvasni ezt a könyvet, és az akkoriban benne hagyott színházjegy tanúsága szerint a hetvenedik oldalig jutottam. (Egy kártyanaptár is bizonyítja egyébként, hogy tényleg idestova 16 éve történt mindez.) Arra emlékeztem még, hogy akkoriban nagyon-nagyon utáltam ezt a könyvet. Nem annyira, hogy tíz oldal után letegyem, mert nem is értem, miről vakerál ez a hülyegyerek, de annyira azért mégis, hogy az igazi kalandok előtt hagyjam a fenébe, és meg is feledkezzek róla. Kemény volt, nem is adnám se gyerek, se kamasz kezébe, ez a történet a mai digit

Az utóbbi egy hónapom a Részlegesek-trilógiával telt meg a campnanóval is egy kicsit, és a nálam megszokottnál gyorsabban olvastam el a teljes sorozatot. Most pedig beszámolok az élményeimről, az elejétől a végéig. Az úgy volt... Ez a sorozat a könyvfesztiválos szerzeményeim közé tartozik, amit csak hirtelen felindulásból vettem meg, vagyis a "mindenképpen el fogom olvasni, csak azt nem tudom, hogy mikor" feliratú könyvespolcra került. Azzal a jelszóval vettem le, hogy ez a sorozat biztosan nem fog annyira magával ragadni, hogy elterelje a figyelmemet az írástól, viszont, mivel disztópia, és én szeretem a disztópiákat - az egyik kedvenc műfajom -, ezért biztosan nem fogom utálni sem. Nos, végül nem hogy nem utáltam, de előzetes várakozásaimmal ellentétben magával ragadott. A stílus Dan Wells-t nem a gyönyörű szóvirágokért (az nincs benne), nem a misztikumért (szintén nincs benne), és nem is a barokk körmondatokért (az sincs benne) olvasunk. A stílusa mellőz minden

Akár egy gyorsvonat (nem a MÁV-os), úgy közeledik a campnano vége. Mivel idén sem sikerült teljesítenem, ezért most szépen összeszedem, hogy melyek azok a dolgok, amikkel könnyedén el lehet bukni egy ilyet, de ezek a szövegek bármely regény sírfeliratai is lehetnek. 1. Olvasgassunk tanácsokat! Rengeteget írói tanács van arra, hogy hogyan írjunk meg egy könyvet. Ezek egy része nagyon hasznos, egy másik része kevésbé, és vannak köztük egyáltalán nem működőképesek is. Szóval, ha nem akarsz regényt írni, akkor olvass el mindenféle írói tanácsot! Nem, nem kell betartani őket, csak olvass el mindent, amit a témában találsz! Elképesztően sok ellentmondás lesz. 2. Kezdjünk el kételkedni a vázlatunkban! Ha már van vázlat (ugyebár ez a nanowrimo előtt kitétel volt), akkor azt át lehet gondolni. Aztán át lehet gondolni újra, és újra, és újra. És a végén eljutunk odáig, hogy annyi átgondolandó hiba van benne, hogy az egész nem jó. 3. Blogoljunk! Bizony. Sokat, és lehetőleg figyeljün

Beszippantott egy fekete lyuk, az a campnano-féle, úgyhogy nem siettem blogot írni a napi szószám mellett (gyorsjelentés: egy teljesen új sztori alakul, szépen fejlődik, és csak kicsit vagyok lemaradva a kötelezőtől :D) Úgyhogy most pihenésképpen összeállítottam a saját Top 10-emet azokból a történetekből, amelyeket olvastam, láttam, élveztem. Nem meglepődni, nem csak könyvek lesznek közöttük, és egészen más szempontokat vettem figyelembe itt, mintha kedvenc könyvet választanék. Ami közös bennük: megteremtettek egy izgalmas világot, még izgalmasabb karakterekkel és elsöprő hangulattal, és olyan történeti csavarokkal szőtték tele, hogy csak ámultam és bámultam. Hát akkor lássuk. Visszaszámlálás indul! 10... Az ördög ügyvédje Egy zseniális csavarokkal, ultragonosz szereplőkkel ellátott történetről beszélünk. Ki ne látta volna ezt a filmet? Spoilerveszély! Adott egy ügyvéd, aki minden pert megnyer, és kedvére irányítja az esküdtszéket. Adott egy cégbirodalom-tulajdono

Mostanában elég népszerű volt ez a book tag a Molyon. Mivel eléggé oda- és vissza vagyok nem csak a könyvekért, hanem a filmekért is, ezért elég sok mozit nézek meg. :) Igyekszem most a közelmúltbeli élményeimre hagyatkozni, de azért nincs kizárva, hogy lesz a válaszok között egy-egy régebbi film. Egyébként is kell egy kis pihenés a campnano alatt, szóval, blogolásra fel :D 1.: Mi a legutóbbi könyvadaptációs film, amit láttál? A Vörös veréb. Nagyon tetszett a film, tervbe vettem a könyvet is. Nem csak a helyszínek fogtak meg benne, és nem csak a szereplők, de az egész sztori összetettsége és árnyalatai is. Hozzátenném, Jennifer Lawrence a kedvenc színésznőm :) De mivel nem csak miatta tartom jónak a sztorit, nem kérdés, hogy el fogom olvasni a könyvet is. 2. Melyik filmből készült könyvet szereted a legjobban? Egyszer próbáltam elolvasni valami hasonlót, a True Bloodból készült szörnyűséget, és nem sikerült túljutnom a harmadik oldalon. 3. Melyik közelgő könyvadaptáció