Riley E. Raines

Az Ad Astra premierje lázban tartja a scifi-rajongókat, nem is véletlenül: mostanában éveket kell várnunk egy-egy olyan film elkészültére, ami foglalkozik az űrutazással, és nincsenek benne se Hulkok, se Vukik. Nem is csoda, hogy azonnal bőséggel megrohamozták a blogokat a róla készült amatőr és félprofi kritikák, és mindenki melldöngetve hangsúlyozta, hogy mekkora csalódás a film. (Ha talál valaki pozitív véleményt, kérem, linkelje!) Miért néztem meg mégis? Mert a moziban lemaradtam a Végjátékról, a Csillagok közöttről, de még az Utazókról is, és ezeket az űrbéli felvételeket mindenképpen nagyképernyőn akartam látni. A trailer alapján én is hard-scifire számítottam, a kritikák alapján pedig egy nagyon rossz filmre, de végül egyik véglet sem jött be.  Itt a trailer, egyébként: Már ott lehetne gyanakodni, hogy ez bizony nem lesz hard-sf, amikor a moziban nincs 3D-s előadás, ellenben közel ugyanannyiszor vetítik feliratosan, mint szinkronosan. Ha ott nem, akkor Br...

Vannak életszakaszok, amikor az ember egyszerűen nem tud rátapadni egyetlen könyvre sem. Amikor képtelenség átzuhanni egy másik világba, mert a valóság folyamatosan ostromol. Most pont így jártam a Korcsokkal, de ez semmit sem von le a könyv értékéből. Amit elöljáróban tudni kell, hogy személyesen ismerem R. J. Hendont (ha azt a pár találkozást ismerettségnek lehet nevezni), hiszen ugyanazon kiadónál jelentek meg a könyveink. Szimpatikus fickó benyomását keltette, olyasvalakiét, aki a folyamatos fejlődési lehetőségeket keresi. És ezt tükrözi a regénye is. Egyáltalán nem kezdő: a Korcsok nagyon jól megírt, izgalmas történet. Ugyanakkor mindig van feljebb. Szubjektív értékelés következik A szereplők: Elég sok történetszál fut össze, és elég sok szereplő szemén keresztül ismerkedünk meg a világgal. Rany egy szerethető főszereplő, egy kislány, aki "ért a kutyák nyelvén". Az ő szemszöge és karaktere uralkodó a kötetben. Egyfelől kockázatos dolog ...