Ad Astra - végtelen utazás önmagunkba - kritika
Az Ad Astra premierje lázban tartja a scifi-rajongókat, nem is véletlenül: mostanában éveket kell várnunk egy-egy olyan film elkészültére, ami foglalkozik az űrutazással, és nincsenek benne se Hulkok, se Vukik. Nem is csoda, hogy azonnal bőséggel megrohamozták a blogokat a róla készült amatőr és félprofi kritikák, és mindenki melldöngetve hangsúlyozta, hogy mekkora csalódás a film. (Ha talál valaki pozitív véleményt, kérem, linkelje!) Miért néztem meg mégis? Mert a moziban lemaradtam a Végjátékról, a Csillagok közöttről, de még az Utazókról is, és ezeket az űrbéli felvételeket mindenképpen nagyképernyőn akartam látni. A trailer alapján én is hard-scifire számítottam, a kritikák alapján pedig egy nagyon rossz filmre, de végül egyik véglet sem jött be. Itt a trailer, egyébként: Már ott lehetne gyanakodni, hogy ez bizony nem lesz hard-sf, amikor a moziban nincs 3D-s előadás, ellenben közel ugyanannyiszor vetítik feliratosan, mint szinkronosan. Ha ott nem, akkor Brad P