Riley E. Raines

Egy kis írástechnika következik, amelyben belecsipegetek a különböző narrációs formákba, példákkal együtt. Egyúttal azt is megpróbálom megfejteni, hogy melyik forma hogyan és miért működik, vagy nem működik. Tartsatok velem! Számtalan írástechnikai könyv kezd ezzel, ami nem is csoda: amikor elkezdünk írni egy regényt, vagy novellát, ez az első, amit el kell döntenünk. Szóval azt is mondhatnám, hogy sok bőrt lenyúztak már erről a témáról. De mindig vannak újabbak, ezért is bátorkodtam összerakni ezt a bejegyzést. Forrás: https://pixabay.com/hu/photos/k%C3%A1v%C3%A9-egyszer-volt-hol-nem-volt-kupa-667052/   Az Alfa és Omega: az E/3 múlt idő Szinte minden regény ebben a módban készül, és ez a legbiztonságosabb választás. Sokféle típusát ismerjük: láthatjuk a szereplőket kívülről, egy narrátor szemén keresztül, vagy egészen közelről, mintha az ő vállukon ülne a kamera. Olvashatunk egészen erős érzelmekről vagy teljesen nyersen, elmesélve a történteket. Nemcsak a karakterek,

Avagy milyen szabályok vonatkoznak a történetmesélés időrendjére? Ennek a posztnak az ötlete azért merült fel bennem, mert már a sokadik olyan könyvvel találkoztam, ami teljesen felrúgta a történet időrendiségét. Ezek közül két könyv beszippantott, és most megpróbálom megfejteni, hogy miért. De ne szaladjunk ennyire előre. Egy-két kivételtől eltekintve minden könyvben vannak visszaemlékezések. Az információkat szinte soha nem kronológiai sorrendben kapjuk, hiszen akkor minden úgy kezdődne, hogy "megszülettem, felcseperedtem...", és az olvasó az első ötszáz oldalon halálra unná magát. Egyes információk később lesznek fontosak, és néha még az sem lenne elég, ha a főszereplő életét a kezdetektől nyomon követnénk: gondoljunk csak a Harry Potter merengős jeleneteire! Azokban az emlékekben jóval Harry születése előtt járunk, az információk mégis a jelenben lesznek fontosak.  Ennek ellenére a Harry Potter-sorozat kronológikus, és jár egy pacsi Rowlingnak, amiért

  April Faye és én vagyunk olyan bátrak, hogy a nyilvánosság előtt is felvállaljuk, hogy közünk van egymáshoz. (Akár irodalmi területen, akár a munkában... szóval... nem tagadjuk le egymást. Pedig le kéne :D April, ha ezt olvasod, akkor azért óvatosan a munkahelyeden :D ) Egyébként úgyis olvasni fogja, mert mindjárt linkelem neki. Az történt még október vége felé, hogy elkapott bennünket a közös regényírhatnék - vagyis April felvázolt egy sztorialapot, engem is megihletett vele, aztán együtt láttunk neki a történet kidolgozásának. Most már eljutottunk odáig, hogy van belőle két és fél kötet. Aki figyelt, már ki is számolta, hogy ezt nem egészen egy hónap alatt hoztuk össze. És már most elértük a Nanowrimo határát, pedig azt csak a második kötettől számoljuk. Dicsekvés befejezve. Figyelmeztetés!  18+os tartalom! Ami viszont írástechnikai szempontból érdekes lehet, az a jelenlegi szöveg és a majdnem kész termék közti különbség. Ha az ember közösen ír regényt