Végtelen vetítés - kritika

Carlos Chernov könyve az új olvasási korszakom - "galaktikus mindenevés" - egyik első, és épp ezért meghatározó kötete volt. A molyon már írtam róla egy rövid szösszenetnyi értékelést, de a napokban úgy döntöttem, hogy ez a könyv mindenképp megérdemli, hogy közelebbről is megvizsgáljuk.

Már nem friss az élmény, azóta eltávolodtam tőle egy kicsit, és olvastam több nagyon jó, és kevésbé jó könyvet is, de ez valamiért még mindig többször eszembe jut. És egyre jobban bosszant, hogy az emberek még mindig nem ismerik, és nem figyeltek fel rá. Ezért is döntöttem úgy, hogy megírom róla az értékelést - ha csak egy-két embernek kedvet csinál hozzá, már volt eredménye :)

Kétszáz ​évvel a Földet átalakító nagy klímakatasztrófa után a túlélők között sokáig dúló háború erőszakos, totalitárius társadalmat hoz létre. A világban zajló folyamatokat a győztesek doktrínája határozza meg, a milliomos lét azt a lehetőséget is megteremti, hogy az ember befolyásolhassa az élet két legfontosabb folyamatát: a szaporodást és a halált. A gazdagok nem kockáztatnak: jó genetikai adottságokkal rendelkező gyerekeiket kiválasztják és örökbe fogadják, majd életük meghosszabbításaként megszabadulnak testüktől, és agyukkal rácsatlakoznak az „életfilmekre”. Eközben a társadalom alján, a föld alatti városokban tengődő proletárok gyerekeik eladásából tartják fenn magukat.

Goma, egy proletár család fia, tudja, hogy az egyetlen módja kitörni a szegénységből és a kilátástalanságból az, hogy az életfilmek főszereplőjévé, sztárszínésszé válik. A hosszú kiképzés a fizikai megpróbáltatásokon túl apránként elmossa a határt a szerep és a valóság között…

Carlos Chernov argentin író több irodalmi díj birtokosa. Művei eddig angol, francia és olasz fordításban láttak napvilágot. A Végtelen vetítés az első magyarul megjelenő regénye.

De miért nem ismerik még ezt a regényt?

Először is vegyük sorra, hogy hogyan is találkozott ezzel a könyvvel egy random bolti vásárló - ha egyáltalán találkozott vele:

- Az író neve nem ismert, ez az első magyarul megjelent műve, és a Molyon a további könyvei sincsenek felsorolva. Talán azért, mert egy argentin íróról van szó, és ilyen messzire nagyon kevesen merészkednek.

- A címválasztás rendben van. A mű eredeti címe El sistema de las estrellas, ami csillagrendszert jelent, viszont ez a cím a Metropolis Mediánál, azon belül is a Galaktika Fantasztikus Könyvek listájában másféle képzettársításokat eredményezett volna. A történetben nem fényes égitestekről, hanem filmcsillagokról van szó. A Végtelen vetítés, mint cím, teljesen rendben van.

- A fülszöveg egy kicsit félrevezető. Túl sok magyarázat, kevés lélek. Önmagában is lenyűgöző, ahogyan Carlos Chernov felépítette a világot, de a könyvet attól még a főszereplő adja el. És ez szerencsére a lapokon így is van.

- Bár a borító az első, amivel az ember találkozik, én a végére hagytam. Összességében nekem megragadta a figyelmemet, és még azt is megkockáztatnám, hogy tetszik - a fura ruhába öltözött fiúalak, a tartályokban lebegő horrorisztikus agyak és az éles neonszínek miatt a kezemben maradt a könyv. Ennek ellenére néhány ismerősöm szerint ronda és idejétmúlt, és a srác baromi sablonos, és én kénytelen vagyok elismerni, hogy van benne valami. De a magyar kiadás borítója akkor is brutálisan lealázza az eredetit, ami ez:

Hogy ez a könyv milyen olvasásélményt nyújtott? Lássuk:

A szereplők:

Szándékosan kezdem ezzel, mert a fülszövegben nem ezzel kezdték. Goma, a főszereplő a történet kezdetén még csak 14 éves, és egy olyan városban próbál életben maradni, ami egyáltalán nem kedvez az életben maradásnak. Mint minden kamasz, ő is dédelget elérhetetlennek tűnő álmokat: sztár akar lenni, és meg is vannak hozzá az adottságai, de abból az élethelyzetből, amiben van, nagyon rögös út vezet a csillagokig. Az ő történetét követhetjük nyomon, és minden mellékszereplő annyira mellékes, hogy nevük sincs. Egyetlen szereplő lesz még fontos: Nuda, de ő is csak a végén. A többiek technikusok, proletárok, fiúk, anya, apa, és így tovább. Még a fontosabb szereplőket is legfeljebb titulussal (pl. Úrnő) említik meg, innen is érezhető, hogy Nudának kiemelt szerepe van Goma életében.

Goma jelleme és története, cselekedetei pedig nagyon érthetőek és emberközeliek, ami talán nem is csoda: Carlos Chernov pszichológus és pszichoanalitikus. Ez viszont nincs sehol az olvasó orra alá dörgölve, sem szakszavakkal, sem mással, csak éppen érezzük, hogy az érzelmek és hogy a reakciók nagyon a helyükön vannak.

A világ:

Oké, megadom magam, beszéljünk egy kicsit a világról!

Volt itt klímakatasztrófa meg társadalmi átalakulás meg technológiai bumm meg egyéb bla-bla... DE! 

Az a biztonságos város, ahol Goma felnőtt, egészen elképesztő hangulatot áraszt. Egymás fölé épített szintek, soha nem süt a nap, az emberek összezsúfolva élnek, és bármikor lecsaphat a függőleges tűz, ami garantáltan megöli azokat, akik épp az adott körzetben tartózkodnak. Elég vérfagyasztó.

A másik probléma már társadalmi: az embernek nem lehet csak úgy gyereke. Ha egy nő gyereket akar, akkor a spermát spermabankból kell vennie. Megtartani sem olcsó mulatság. Egyébként ha a csecsemőt el akarja adni, azért jó pénzt fizetnek, és garantáltan lesz rá örökbefogadó szülő. A gazdagok már nem is szülnek. A férfi másodrendű állampolgár, mellesleg. 

Az élet értéke egyébként sem túl magas. A szegények közül azok, akik képtelenek munkásként kiszolgálni a társadalmat, rabszolgaként - gyakran szexrabszolgaként - végzik. És még annál is van lejjebb.

Meghalni sem olyan egyszerű, mivel az ember teste hiába adja fel az értelmetlen létezést, az agya még hosszú ideig tovább működhet. Rákötik az úgynevezett életfilmekre, amelyek végtelen valóságshowt játszanak: az agy átélheti a színészek életét, legyen szó kalandokról, luxusról, vagy éppen élvezetről - főleg élvezetről.

Itt jönnek a képbe a színészek, azok, akik ezeket az életfilmeket biztosítják, és Gomának pont az a vágya, hogy színész lehessen, főszereplő, akiről a filmek szólnak.

Forrás: pixabay

 A történet, spoilerek nélkül:

Goma életét követve megtapasztaljuk a Carlos Chernov fejében kialakult világ legsötétebb mélységeit és legvakítóbb magasságait. Goma kalandjai nem annyira külső, mint inkább belső kalandok. Bár a világot is felfedezzük, ez kétségtelen, de sokkal fontosabb az, ahogyan Goma megéli mindazt, amit lát belőle. Kezdve a gyerekkori küzdelmektől a rabszolgaságon keresztül, egészen addig, amíg elkezd dolgozni a sosem feledett álmai megvalósításán...

Hogy ez mennyire science-fiction?

A történet háttere mindenképpen az, hiszen olyan technológiai és társadalmi problémákat érint, amiket a scifi szokott. Ugyanakkor nincs szó idegen fajokról vagy űrhajókról, és a világot sem próbálja meg letuszkolni az olvasó torkán. Úgyhogy műfajilag low scifi, disztópia, és azon felül is inkább lélektani kalandregény.

A stílus:

A kötet hangja könnyed elbeszélő mű, az író folyamatosan mesél arról, hogy mi történt Gomával, hogyan nőtt fel, hogyan küzdött meg az őt körülvevő démonokkal és a sajátjaival (csak képletesen, fantasy-elemek nincsenek a könyvben. :) ) Nagyon ritkán olvashatunk valós idejű jeleneteket, de amikor igen, akkor azoknak jelentőségük van. Megütnek, megdöbbentenek, és belevésik magukat az olvasó lelkébe.

Forrás: pixabay

Személyes vélemény:

Engem teljesen magával ragadott a történet, és nem is tudtam letenni. Goma karaktere semleges, megérthető és esendő, és elég gyorsan magával ragadott. Nem volt kellemetlenül sok technológiai blabla, de amire kíváncsi voltam, azt megmagyarázták. Eleve nagyon szeretem a hasonló történeteket, épp ezért örülök, hogy a kezembe akadt a Végtelen vetítés. Már csak azt remélem, hogy a könyv eljut más olvasókhoz is.

Kinek ajánlom?

Mindenkinek, aki szereti a disztópiákat, és nem fél új partokat felfedezni - mert ahogyan az argentinok látják a jövőt, nem látja úgy senki. Talán nem is véletlenül.