Riley E. Raines

 Az Iron Sky talán nem ismeretlen azok számára, akik érdeklődnek a hmm... különlegesebb filmek iránt.  (ez alatt a Zs-kategóriás sci-fit értem :D) Vagy szimplán a náci-korszak iránt. Vagy egyszerűen szeretik a nagyon vicces, nagyon beteg, nagyon elvetemült történeteket.  Azt már kevesebben tudják, hogy ebből a történetből egy könyv is született - és a műfaj kedvelőinek ez a könyv bizony alapmű. A ​nácik bukása után létrejött a Negyedik Birodalom – a Holdon. Adolf Hitler holtteste (elvileg) nyomtalanul eltűnt, de a nemzetiszocialista ideológia virágkorát éli továbbra is, egy másik égitesten. A könyv egy fiatal nőről szól, aki hisz a faji felsőbbrendűségben és mind­azokban a doktrínákban, amelyeket a Földről tanult. Ám amikor egy amerikai űrhajó érkezik a Holdra 2018-ban, minden megváltozik. Renate a Földre utazik, hogy beszélhessen az embereknek az erkölcsileg magasabb rendű náci életmód erényeiről, ám amit ott talál, cseppet sem olyan, mint a propagandában. A világ abszur...

 Tettem egy kis kitérőt az ifjúsági irodalom felé, és nem bántam meg. Ugyan manapság már ritkábban olvasok gyerekeknek, főleg 12-14 éves korosztálynak szánt irodalmat, ezúttal mégis egy ilyen könyvet vettem a kezembe. Kifejezetten felüdülés volt. Dina olyan képességgel bír, amiért az emberek nem szeretnek a szemébe nézni. Ha Dina belenéz valaki szemébe, látja annak bűneit, olyan titkokat, amiért szégyenlik magukat, az igazságot; így az emberek kerülik a lány pillantását. Egy napon Dunark királyát, állapotos feleségét és négy éves fiukat meggyilkolják. A tettes úgy tűnik a király legidősebb fia, Nicodemus Ravens, aki ájulásig italozott, majd tőrrel a kezében találtak rá. Dina édesanyját Melussina Tonerre „boszorkányt” hívják, hogy nézzen bele a férfi szemébe, és igazolja bűnösségét, azonban az események egészen más irányt vesznek. Melussina nem lát semmit Nicodemus tekintetében. A nőt börtönbe vetik és megkezdődik Dina harca, hogy kihozza anyját mielőtt Dunark sárkányai elé vetnék. ...

Mostanság egyre közelebb kerülök a szépirodalomhoz - ugyan ez a műfaj még mindig nem került túlsúlyba az ifjúsági, szórakoztató könyvekhez képest, de egyre jelentősebb részt foglalnak el a polcomon a szépirodalmi művek. Találtam már köztük lehengerlően jót, és olyat is, amit kevésbé élveztem, bár ez nem von le az értékéből.  A most következő könyv határozottan a jobbak közé tartozik. A ​gyönyörű Freyja, néhány évnyi házasság után, Amerikából hazatér Izlandra. Fehér bőre, vörös ajka, hosszú, fekete haja, hideg-kék tekintete és kólásüvegre hasonlító, csodás teste fenekestül felforgatja a kis halászfalu életét. A férfiak körülötte legyeskednek, a nők csodálják. Ám a 12 éves Aggát, Freyja unokahúgát nem olyan könnyű megszédíteni. Szerinte Freyja gonosz, talán nem is igazi ember, hisz a tekintete olyan, akár a gleccser, és különben is nagyon furcsán viselkedik. Nem eszik húst, hét bőröndnyi ruhát hozott magával, és hidegebbnek tűnik egy kihűlt hullánál, ráadásul éjszakánként hosszú sétá...

Őszintén be kell valljam, nagy elvárásokkal ugrottam neki ennek a regénynek, de egy kicsit másra számítottam, mint amit kaptam.  A könyv a leírás alapján egy isekai*  fantasy - sok ilyen sztorit láttunk a Sword Art Online óta, van köztük hősies, szórakoztató és unalmas is. És bár tagadhatatlanul ugyanaz a felállás, a Samhein aratását igazából egyik fenti kategóriába sem sorolnám. *isekai: olyan történet, ahol az ismert világunkban élő főszereplő(k) átkerül(nek) egy másik, általában fantasy világba, és ott kell helyt állniuk, valamint többé-kevésbé megmenteni azt a világot.  Fülszöveg: Üdvözlünk Rocavarancoliában, a csoda, a horror, a szörnyek és a rémálmok birodalmában! Üdvözlünk a halál kapujában! Egy hosszú és kimerítő háború után Rocavarancolia romokban hever. Nem repülnek többé sárkányok az égen, a vámpírok szomjan haltak, és nincs elegendő mágia ahhoz, hogy a királyságot összetartsa. De még nincs mindennek vége. Halloween éjjelén megnyílik az egyetlen fennmaradt kapu...

Ismét egy komfortzónán kívüli könyvről fogok írni, ezúttal Lana Bastašić: Kapd el a nyulat című művéről. Mivel nem a legjobbkor jött ez az olvasmány, egy kicsit nehezen rázódtam bele, de hamar sikerült átlendülni a holtponton. Tizenkét évvel azután, hogy utoljára látták egymást, az Írországban élő Sara telefonhívást kap gyermekkori barátnőjétől, Lejlától, aki azóta is Boszniában él, hogy segítsen neki eljutni Ausztriába. A két lány útnak indul Mostarból Bécsbe, hogy megtalálják Armint, Lejla háborúban eltűnt testvérét. Az utazás során felelevenednek a régi emlékek. A kamaszkori szerelmek és a háborús megpróbáltatások új fényben tűnnek fel, s a balkáni az utazás szimbolikus jelentőségűvé válik. Varázslatos történet a gyermekkori barátságáról, a fehér nyúl szembogarában meglátható titkokról, és arról, hogy soha nem tudható biztosan, a tükör melyik oldalán állunk. Egy váratlan telefonhívás teljesen szétzúzza Sara addig precízen építgetett és csinosítgatott életét, és Dublinból eg...

A Konkurensek című könyv volt az első találkozásom Szergej Lukjanyenkóval, de garantáltan nem az utolsó ( csak nem mertem nekimenni a hosszabb sorozatainak anélkül, hogy ismerném az írót.) Ő az első olyan orosz író, akit könnyedén olvastam, és a stílusa megnyert magának. Az alábbiakban szubjektív értékelés következik. Ha egy lámpaoszlopon talált hirdetés arra biztat, állj be pilótának harci űrhajóra, ne hamarkodd el a dolgot, még kíváncsiságból sem! Sok minden megeshet az emberrel, ha beszáll egy számítógépes játékba. Van, aki örül, ha egy igazi űrhajó irányítópultjánál találja magát. De van, akinek megrémülni sem marad ideje. Mert ettől kezdve minden valóban megtörténik vele. A világűr. Az űrhajók. Az „idegenek”. És halálos összecsapások távoli csillagok körüli pályán. Az Őrség-regények sikerszerzőjének pörgős akció-SF-jét csak vigyázva szabad kézbe venni, mert letenni legközelebb a végén lehetséges! Biztonsági öveket becsatolni, és indulhat a kaland! A fülszöveg egy kicsit ...

Saját kis perverzióm, hogy mindig megnézem a filmeket azokból a könyvekből, amiket olvastam (néha fordított sorrendben egyébként), és bár volt néhány olyan adaptáció, ami baromi jól sikerült (ld. Éhezők viadala), vagy esetleg a film önmagában tök jó volt, csak nem volt sok köze a könyvhöz (ld. Annihilation), néha rájövök, hogy lehetne kivételt tenni. Ezúttal figyelmeztettek is rá, hogy nem kéne, én pedig nem hallgattam a jó szóra, igaz, April Faye ? :) Szóval az úgy volt, hogy olvasni akartam egy kis middle grade könyvet, és a KMK raktárvására óta várakozott a Maximum Ride, úgyhogy elolvastam - még csak az első kötetet egyébként. Utána pedig megnéztem a belőle készült filmet. Friss az élmény, úgyhogy lássunk most egy rövidke összehasonlító elemzést!   A történet, dióhéjban Adott hat kölyök, 6-14 évesen, szárnyakkal, sötét múlttal és egy pasassal, akiben régen megbíztak, de nem kellett volna. Ezek a kölykök mutánsok, és bár ők szeretnének békességben éldegélni a se...

Soha nem tagadtam, hogy rajongok Japánért - főleg az animék varázsolnak el, és a japán történetek összessége -, úgyhogy talán nem meglepő, hogy nagyon drukkoltam ennek a könyvnek. Elvégre a kedvenc országomról szól. Azt a nyelvet idézi, amit én is beszélek egy kicsit. Ugyanakkor éppen ezért jó magas elvárásokkal mentem neki a könyvnek, és azt kell mondanom, hogy megugrotta. Anna Cima: Tokióban ébredek     Amikor a tizenhét éves Jana álma teljesül, és Tokióba utazhat, legszívesebben örökre ottmaradna. Hamarosan rájön, hogy egy ilyen kívánságnak beláthatatlan következményei lehetnek, ugyanis egy varázslatos kör foglyaként a forgalmas Sibuja negyedben találja magát. Amíg Jana fiatal énje a város utcáit rója, meglepő helyzetekbe keveredik, és a hazafelé vezető utat keresi, a huszonnégy éves Jana japanológiát hallgat Prágában, Tokióba szóló ösztöndíjért küzd, és egy felsőbb éves diákkal együtt törik a fejüket egy japán novella fordításán. A novella szerzője, a ...

Egy kis írástechnika következik, amelyben belecsipegetek a különböző narrációs formákba, példákkal együtt. Egyúttal azt is megpróbálom megfejteni, hogy melyik forma hogyan és miért működik, vagy nem működik. Tartsatok velem! Számtalan írástechnikai könyv kezd ezzel, ami nem is csoda: amikor elkezdünk írni egy regényt, vagy novellát, ez az első, amit el kell döntenünk. Szóval azt is mondhatnám, hogy sok bőrt lenyúztak már erről a témáról. De mindig vannak újabbak, ezért is bátorkodtam összerakni ezt a bejegyzést. Forrás: https://pixabay.com/hu/photos/k%C3%A1v%C3%A9-egyszer-volt-hol-nem-volt-kupa-667052/   Az Alfa és Omega: az E/3 múlt idő Szinte minden regény ebben a módban készül, és ez a legbiztonságosabb választás. Sokféle típusát ismerjük: láthatjuk a szereplőket kívülről, egy narrátor szemén keresztül, vagy egészen közelről, mintha az ő vállukon ülne a kamera. Olvashatunk egészen erős érzelmekről vagy teljesen nyersen, elmesélve a történteket. Nemcsak a karakter...

A disztópia, mint alműfaj, már régóta jelen van az irodalomban. A nagy klasszikusok, George Orwell 1984 című műve már 1949 óta van a piacon, de őt is megelőzi Aldous Huxley Szép új világa 1932-ből. De ha még messzebbre akarunk menni, akkor Madách Imre: Az ember tragédiájában is találunk disztópikus jeleneteket, pedig az még egy évszázaddal korábbi. A nagy klasszikusok mára alapműnek számítanak bizonyos körökben. Kultusz övezi őket, mindenki hallott róluk, és mindenki, aki érintett a témában, ismeri a történetüket - legalább nagyvonalakban. Ezeket a műveket viszont nem élvezetből olvassák az emberek (mármint sokan), mert a nyelvezetük mostanra elavult. Hamisítatlan szépirodalomról van itt szó, aminek megvan a helye minden disztópia-kedvelő könyvespolcán, és szeretettel, vagy épp szent borzalommal nézünk ezekre a könyvekre, mert a jelen korunk vonásait jósolták meg. A disztópia műfaja viszont 2008-ban betört a köztudatba. Azóta pedig nem lehet csak úgy elmenni mellette. Személ...

Carlos Chernov könyve az új olvasási korszakom - "galaktikus mindenevés" - egyik első, és épp ezért meghatározó kötete volt. A molyon már írtam róla egy rövid szösszenetnyi értékelést, de a napokban úgy döntöttem, hogy ez a könyv mindenképp megérdemli, hogy közelebbről is megvizsgáljuk. Már nem friss az élmény, azóta eltávolodtam tőle egy kicsit, és olvastam több nagyon jó, és kevésbé jó könyvet is, de ez valamiért még mindig többször eszembe jut. És egyre jobban bosszant, hogy az emberek még mindig nem ismerik, és nem figyeltek fel rá. Ezért is döntöttem úgy, hogy megírom róla az értékelést - ha csak egy-két embernek kedvet csinál hozzá, már volt eredménye :) Kétszáz ​évvel a Földet átalakító nagy klímakatasztrófa után a túlélők között sokáig dúló háború erőszakos, totalitárius társadalmat hoz létre. A világban zajló folyamatokat a győztesek doktrínája határozza meg, a milliomos lét azt a lehetőséget is megteremti, hogy az ember befolyásolhassa az élet két ...