A sárkány hívása - könyvkritika

 Tettem egy kis kitérőt az ifjúsági irodalom felé, és nem bántam meg. Ugyan manapság már ritkábban olvasok gyerekeknek, főleg 12-14 éves korosztálynak szánt irodalmat, ezúttal mégis egy ilyen könyvet vettem a kezembe. Kifejezetten felüdülés volt.

Dina olyan képességgel bír, amiért az emberek nem szeretnek a szemébe nézni. Ha Dina belenéz valaki szemébe, látja annak bűneit, olyan titkokat, amiért szégyenlik magukat, az igazságot; így az emberek kerülik a lány pillantását.

Egy napon Dunark királyát, állapotos feleségét és négy éves fiukat meggyilkolják. A tettes úgy tűnik a király legidősebb fia, Nicodemus Ravens, aki ájulásig italozott, majd tőrrel a kezében találtak rá. Dina édesanyját Melussina Tonerre „boszorkányt” hívják, hogy nézzen bele a férfi szemébe, és igazolja bűnösségét, azonban az események egészen más irányt vesznek. Melussina nem lát semmit Nicodemus tekintetében. A nőt börtönbe vetik és megkezdődik Dina harca, hogy kihozza anyját mielőtt Dunark sárkányai elé vetnék.

Lássuk az értékelést!
A borító:

Ismét nem tudok elmenni mellette. Pro: gyönyörű, sejtelmes, kifinomult. Pedig lány+sárkány figurákból ez már valószínűleg hatalmas kihívást jelentett. Biztos, hogy megragadja a szemet. Kontra: a borítón szereplő sárkánynak semmi köze nincs a történethez. :D 

10/7

A szereplők:

Kevés szereplőt ismerünk meg, és nem megyünk bele túlságosan mély filozófiákba, de ezekre nincs is szükség: ehhez a kalandhoz nem kell ismernünk mindenki élettörténetét. Éppen elég információnk van róluk. És ritkaság, de mindenki szimpatikus lett (egy-két nagyon "egyjelenetes" szereplőtől eltekintve). 

A főszereplő Dinát úgy sikerült megszeretnem, hogy közben azt is elhittem neki, hogy még gyerek. Ezzel az igazlátó - vagy szégyenlátó - szemmel nincs könnyű dolga, képtelen barátokat szerezni, de a családjával nagyon szoros a kapcsolata. Bátor kislány, de azért nem lesz overpower supergirl, teljesen sérülékeny, de nem nyafogógép, úgyhogy végig nagyon szerethető maradt.

A többiek, a teljesség igénye nélkül: Az ártatlanul vádolt Nicót minden hülyesége ellenére is meg tudtam érteni és együtt érezni vele. A mestere igazi pótapa-karakter, mármint olyan pótapa, aki sose akart gyereket... :D Rosa, az út közben összeszedett lány szintén érdekesnek tűnik. A sárkányokról elhittem hogy valóban vadállatok/szörnyetegek, és még én is undorodtam tőlük. Drakan viszont, minden szemétsége és rohadéksága ellenére (elvégre ő itt a főgonosz) sem tudott teljesen ellenszenves lenni. Kíváncsi lennék az ő történetére is. 

10/9

A stílus:

Egyszerű, de nagyon szép, kidolgozott, letisztult... semmi kifogásom nem volt ellene. Mind a fordítás, mind a szerkesztés szép munka.

10/10

A világ:

Ugyan erről sem tudunk meg túl sok mindent, de egy klasszikus középkori fantasy világban járunk, hercegekkel, kastélyokkal, falvakkal, ármánykodással, stb. Semmi különös, de azért hangulatos.

10/8

Ajánlás:

Mindenképpen ajánlanám 10-14 éveseknek, a főszereplő miatt főleg lányoknak, akiket érdekelnek hasonló, lovagkori történetek és a szokásosnál egy árnyalattal bonyolultabb karakterek. Ők biztosan nem fognak csalódni.

Összességében: 

Szórakoztató, kedves, alkalomadtán szívszorító történet. 

10/10

A recenziós példányt köszönöm a Metropolis Mediának!