Ahol behatol a fény - könyvajánló

 Már a megjelenéskor felkeltette a figyelmemet ez a könyv, épp ezért nagyon örültem neki, amikor megérkezett a recenziós példányok között a Metropolis Mediától. Összesen hat könyvet kaptam, és tudtam, hogy ha jót akarok magamnak, a kedvenc-várományosokat kell a végére hagyni. Ez így is történt, és nem okozott csalódást. Valóban kedvenccé vált.

Mi marad az emberből, ha megfosztják az emlékeitől? Ki dönti el, hogy miben kell hinnünk?

Lebilincselő történet lázadásról, reményről és emberségről.

A moszkvai kiképzésről frissen hazaérkezett Alekszej apja az Emberkutató Intézet vezetője Új-Tokióban, ahol a tengerszint emelkedése következtében a város egy része már víz alá került. Az intézetbe rendszeresen érkeznek emberszállítmányok, leendő kísérleti alanyok, köztük Satomi, egy fiatal lány, akinek ki akarják törölni az emlékeit. Alekszej kapja meg feladatul a kísérlet előkészítését, mivel a fiú számára azt az életutat jelölték ki, hogy folytassa az apja munkáját. A felszín alatt azonban egyre fokozódik a nyugtalanság, a fiatal nemzedék kezdi meglátni a szülők generációja által megteremtett rendszer szörnyűségeit.

A regény 2021-ben elnyerte Finnországban az év legjobb könyvének járó Finlandia-díjat.

Hogy miért is tetszett ennyire? Ennek több oka van, úgyhogy lássuk a szokásos, lista-szerű elemzést.

A borító

A borító montázsszerűen tevődik össze. A részletek közül először a háttérben magasodó Fuji keltette fel a figyelmemet, de a vízzel elöntött városrész ugyanolyan hangsúlyt kap benne. Nagyrészt tükrözi a könyv hangulatát, de a könyv világa annyira összetett, hogy nem is lehetett volna ábrázolni - elvégre a cselekmény jelentős része nem itt játszódik, hanem egy magasabban épült, zsúfolt és modern, de száraz talajon álló városban. A tipográfia csodálatosan szépen sikerült. 

9,5/10 (és a fél pont levonás csak azért, mert a borító alapján arra számítottam, hogy sokkal több időt töltünk majd az úgynevezett lebegő városban, Tokió vízzel elöntött részein.)

A stílus

Az írónő, Anne-Maija Aalto egyszerűen zseniálisan adagolja a hangulatépítő elemeket. Az én ízlésemnek egy kicsit bőbeszédű volt, de ehhez a gondolatritmushoz hamar hozzászoktam, és egy cseppet sem bántam, hogy ennyi mindent elmesélt. A könyv egésze E/1, jelenidőben íródott, (ezért felkészültem rá, hogy végig pörgős és izgalmas lesz a cselekmény, és lélegzetvételnyi szünetünk sem marad, de ebben tévedtem,) remekül adagolja az érzelmeket, a bizonytalanságtól kezdve a szorongáson át egészen a szerelem csodájáig, csodálatosan bánik a fényekkel, a tájakkal és úgy egyáltalán, a képekkel, és olyan valósághűen ábrázolja ezt az egyébként szerencsére még távoli világot, hogy az embernek borsódzik tőle a háta.

10/10

A világ

Hogy mikor is vagyunk időben, az nem derül ki pontosan - a nagy vízemelkedés után nagyjából kétszáz év telt el. Az emberiség nagy része nyomorban él, kiszolgáltatott, éhezik és áram nélkül kénytelen boldogulni, míg a kevés kiváltságos a luxust azzal érdemli ki, hogy emberiség elleni bűntetteket hajt végre, nagyjából napi rutin szerűen. Ilyenek az állandó emberkísérletek, a külsőpolgárok teljes elnyomása és kiirtásukra való törekvés, és a félpolgárok rabszolgaként való tartása. A könyv lapjain keresztül csak az Unióra látunk rá - ez nagyjából Oroszország és Kína egyesüléséből született ország -, és csak elképzelni tudjuk, hogy máshol jobb lehet. Itt mindenesetre állandó bizonytalanság van, és egy totalitárius diktatúra, amit sajnos rengetegen önszántukból szolgálnak ki, afféle fanatikus hittel abban, hogy ők valóban jobbak azoknál, akik nem orosz vagy kínai származásúak. A rasszizmus a lehető legborzalmasabb dolog, ami történhet az emberiséggel, de a könyv lapjain ez teljesen mindennapos. Az állandó propagandát vasszigor ellenőrzi, katonák járnak az utcán, mindenhol vannak besúgók, és azok, akik gondolkodni mernek, nagyon hamar szembetalálják magukat a rendszer elnyomásával.

Hátborzongató ezek után megnézni egy híradót.

Amivel kevésbé foglalkozunk, az a cli-fi, itt már nem találunk semmiféle klímavédelemre való törekvést, sem pedig váratlan klímakatasztrófákat; itt azt látjuk, hogy mivé válik az emberiség, miután megtörtént a katasztrófa.

A könyv egy része valóban rávilágít az emléktörlésekre, ahogy a fülszöveg is ígéri, de a probléma ennél sokkal súlyosabb: a probléma maga a rendszer, amely lehetővé teszi az embereken végrehajtott kísérleteket, amelyik olyan szigorú elnyomásban tart mindenkit, hogy már azt is könnyedén kivégezhetik, aki csak ki meri tenni a kérdőjelet.

10/10

A szereplők

Alekszej, a történet fő elbeszélője csak egy fiatal fiú, aki szembe akar menni a számára kijelölt sorssal. Hihetetlen bátorságról tesz tanúbizonyságot, amikor a kényelmes és biztonságos életét a forradalmárok kémjének életére cseréli. Nincs éles meggyőződése arról, hogy mi a helyes és a helytelen, nem lesz fanatikus, és végig nagyon-nagyon emberi marad. Egy igazán szerethető fiú, aki - mellesleg - gyűlöli magát azért, aki volt, és még nem tudja biztosan, hogy kivé lesz.

Marija elképzelései önmagáról és a világról sokkal élesebb kontúrúak, de az ő döntései sem egyszerűen feketék vagy fehérek, az ő tetteiben is ott van némi bizonytalanság, amely lassan a felszínre tör.

A kísérleti egyed, Satomi története a legfájdalmasabb, hiszen az ő jelleme nem épül, hanem éppen lassanként, emlékről emlékre veszik bele a semmibe.

A három nézőpont karakteren kívül is sokakat, széles skálán megismerünk, embereket, akik támogatják a rendszert, akiknek semmit nem jelent a barátság, és olyanokat is, akik a szeretetet a saját, furcsa módjukon értelmezik.

Nagyon szépen kidolgozott, nagyon emberi karakterek.

10/10

A történet

Szinte lehetetlen spoiler nélkül összefoglalni ezt a történetet, úgyhogy inkább csak annyit mondok róla, hogy egy kicsit lassan beinduló, de utána elképesztő feszültségekkel teli, teljes történetet kapunk. Szépen kibontakoznak a szálak mind Alekszej családja és barátai körül, mind Marija életéből és múltjából, és lassan kirajzolják az egész társadalom életét.

9/10

Kiknek ajánlom?

Mindenkinek, aki valaha is gondolt már arra, hogy jobb a másik embernél pusztán a származása miatt - ez a könyv gyönyörűen elmeséli, hogy hová vezethet a rasszizmus, vagy akár a nők elnyomása. Ajánlom azoknak, akik szeretik az elgondolkodtató történeteket, és nem riadnak vissza a keményebb jelenetektől sem - a népirtás, a kínzás, az emberkísérletek olyan dolgokat tárnak az olvasók elé, amiknek soha nem szabad megtörténniük. Éppen ezért lenne fontos, hogy minél többekhez eljusson, mert ha senki nem támogatja a rendszert, akkor a rendszer elveszíti a hatalmát is.

Összességében ez egy kedvenc könyv lett, úgyhogy mindenképpen megérdemli a 10/10-et részemről - még akkor is, ha ezzel egy cseppet felfelé kerekítettem.

A recenziós példányt hálásan köszönöm a Metropolis Mediának!