A valószerűtlenség elmélete - könyvajánló

Bevallom, sosem próbálkoztam még a cseh szépirodalommal, Pavla Horáková könyve az első kísérletem volt. Viszont a nevektől és helyszínektől, valamint néhány történelmi utalástól eltekintve egyáltalán nem éreztem idegennek ezt a könyvet. Elvégre Csehország nagyon közel van hozzánk.

Viszont bármennyire is szerettem volna szeretni, ez nem sikerült. Éppen ezért próbálok objektív maradni, és a könyv csillagozását olyanokra bízom, akiknek valóban szól ez a történet.

A regény elbeszélője, Ada az Interdiszciplináris Antropológiai Intézet fiatal kutatója, modern értelmiségi nő, aki igyekszik megtalálni az egyensúlyt karrier és magánélet között. Mindkét területen szerzett tapasztalatai érthetővé teszik szarkazmusát és egyéni humorát. Ada érdeklődését felkelti egy kolléganője eltűnt fiának ügye, melynek véletlenszerű morzsáiban összefüggéseket és törvényszerűségeket vél felfedezni. Rájön, hogy a világ egyes dolgaihoz hiába közelítünk pusztán értelemmel, annál bonyolultabb logika rejlik a mélyebb rétegekben. Korábbi élete kereteiből kilépve elindul a titokzatos fiú nyomában, időnként a valóság szintjén is felülkerekedve…

Pavla Horáková könyve eredeti, üde és vicces olvasmány, mely a végére fantasztikumba hajló fordulatot vesz. A regény elnyerte a Magnesia Litera díjat, és Csehországban hamar bestseller lett.

Vegyük szépen sorba a szokásos szempontokat!

A borító

Egyszerű, letisztult és nagyon kevés színnel dolgozik, mégis magára vonzza a figyelmet. A sötét alapon minket figyelő macska egyszerre élő és holt, épp mint Schrödinger macskája, és ez egyébként hűen tükrözi a könyv hangulatát is. Egyszóval a borító szerintem telitalálat, és mellesleg sokkal jobban tetszik, mint az eredeti kiadás borítója. 

A történet:

Ezt a pontot azért nehéz összefoglalni, mert a könyv ezernyi apró történéssel operál, olykor egy-egy bekezdésen belül is megfordul velünk a világ, és bár valóban van egy fő szála - a nyomozás egy eltűnt fiú után - kicsit olyan érzésem volt, mintha egy útvesztőben bolyonganék. Bár minden sarkon ott állnak az irányjelző táblák, a labirintusnak nem csak egy közepe van, hanem legalább ezer. Vannak  jelek, amik folyton a valódi cél felé mutatnak, de aztán milliónyi apró nyíl vonja el a figyelmet. Az építőkockákat látszólag semmi nem köti össze, mégis megállnak egymáson. 

Egyszóval a történet épp olyan egyszerű, mint a kvantumfizika. 

A szereplők:

Adát szeretném kiemelni, elvégre végig az ő fejében vagyunk, és azokkal ismerkedünk meg, akikkel ő megismerkedik. Ada egy hétköznapi életet élő, mégis nagyon különleges gondolkodású nő, aki az idősek otthonában lévő nagymamáját látogatja meg, alkalmanként antibiotikumot szed, az utcán megnézi magának az embereket, és kutatóként dolgozik. A vonásai ismerősek és szimpatikusak. 

A többi karakter is valódi, három dimenziós, megérthető, szerethető és ismerős. Ők is változnak, kérdéseket tesznek fel, és belöknek a történet labirintusának egy-egy ajtaján - bár sosem tudhatod előre, hogy ez az ajtó jó vagy rossz irányba vezet. 

A stílus:

Számomra mindig ez a legsarkalatosabb pont, ez dönti el, hogy egy könyvet jó lesz olvasni vagy sem, és ez a kötet egyáltalán nem találkozott az én ízlésemmel, úgyhogy remélem, hogy másokéval találkozni fog.

Elsősorban a stílus miatt lett labirintus-érzésem. Ada E/1-es elbeszélésében minden egyes gondolat külön mondatot kap, és ezek a gondolatok sokszor logikátlannak és csapongónak tűnnek. A leírások részletesek, önmagukban szépek, de összefüggéstelenek. Felcsillannak vicces motívumok, olykor megnevettet a könyv, de összességében egy elképesztően szétágazó gondolathalmaz, amit az írónő elfelejtett összefűzni. Egy kicsit olyan, mint a mindennapjaink, ahol egyik pillanatról a másikra megzavarják a koncentrációnkat a tévéből és rádióból szóló híradások, szemünkbe villannak a fényreklámok, és mi elfelejtjük, hogy hová is tartunk.

Ráadásul a könyv tudományosan is könyörtelen az olvasóval, és olyan szavak kerültek elém, amiknek csak a Google-ben találtam meg a jelentését.

Összességében:

A könyv elképesztően erős atmoszférát teremt. A világ, a szereplők, a színek-hangok-szagok mind nagyon intenzívek. Rengeteg az információ, magyarázat és érdekesség, úgyhogy rengeteget lehet tanulni belőle. A mindenre kíváncsi olvasóknak ajánlom.

A recenziós példányt köszönöm a Metropolis Mediának!