Morten és az eltűnt világok - könyvajánló

Számomra ritka az a könyv, amelyiket ne tudnám letenni, és ha mégis le kell tennem, alig várjam, hogy végre folytathassam az olvasást - de a Morten és az eltűnt világok pont ilyen volt. Nagyon hamar beleszerettem, és nagyon sok szempontból tetszett. Éppen ezért repült is egy (szubjektív) öt csillag a Molyon. És szeretném, ha ez a történet a lehető legtöbb emberhez eljutna.

Reeli Reinaus észt néprajzkutató-író mágikus realizmus jegyében íródott ifjúsági regénye a finn lápvidéken játszódik. Ennek közelében él a hányattatott sorsú, tizenéves Morten, akinek az anyja Finnországban dolgozik, őt pedig alkoholista nagybátyja neveli. A fiú imád fényképezni, gyakran kijár a közeli lapályhoz, hogy a természetet fotózhassa. Egy éjszaka véletlenül összetalálkozik Emilie-vel, akivel barátságot kötnek. Morten azonban hamarosan rájön, hogy a titokzatos lány nem hagyhatja el a lápot…

Még friss az élmény, de lássuk, miért is tetszett ennyire?

A borító

A könyv borítója hűen tükrözi a regény borús, szürke és kissé kétségbeesett hangulatát. Bár érezhetően ifjúsági a borító, engem nagyon megfogott. Külön örülök a fiú - Morten - oldalán lógó fényképezőgépnek, hiszen az is nagy szerepet kap a történetben. És a lápnak, Emilie alakjának, a kopár fának és a viharfelhők alatt szálló madaraknak. Tökéletesen sikerült egyetlen képbe sűríteni a legfontosabb dolgokat és érzelmeket, amelyek a lapok között várnak.

A tipográfia alapján egy kicsit fiatalabb célközönséget sejtek, bár az ágak közé csavarodó írás ötlete újfent tetszik.

9,5/10

A stílus

Lendületes, modern, lényegre törő, elgondolkodtató, és amikor a történések igénylik, gyönyörű. A történet vezetése, a rövid fejezetek által diktált tempó egyszerűen magával ragadott. A fordításban sem találtam kivetnivalót, sőt. Kifejezetten imádtam, hogy egy számomra ennyire idegen nyelvből (és mondavilágból), mint az észt, egy tökéletesen emészthető szöveget kaptam kézhez magyarul. 

Hibátlan.

10/10

A szereplők

Morten jelleme rajzolódik ki a legerősebben, és a rövid terjedelem nem is igazán ad rá lehetőséget, hogy a többi szereplőt közelebbről is megismerjük. A mindössze 167 oldalon végig Morten lelkét térképezzük fel, és mindenki másról csak ő általa kapunk benyomásokat. Megismerkedünk lányokkal -hiszen Morten abban a korban van, amikor minden normális fiú lányokkal ismerkedik, még ha ő nem is tartja magát normális fiúnak. És erre meg is van az oka.

Morten egy bántalmazott fiú, aki elveszített mindenkit, aki közel állt hozzá, elveszítette a régi életét, és kénytelen egy olyan tanyán élni, amit az alkoholista nagybátyja folyamatosan rombol. Düledeznek az épületek, és velük együtt omlik össze szépen lassan Morten élete is, aki kénytelen ütéseket, folyamatos bántalmazást elviselni, akit az anyja is elhanyagol, és csak havonta egyszer lát. Morten épp ezért próbálja magát mindenkitől, az osztálytársaitól, a tanáraitól, de még a barátaitól is elzárni, az egyetlen ember pedig, aki előtt megnyílik, az Emilie - egy, a lápban kísértő szellemlány, aki már kétszáz éve halott. 

Morten személyiségfejlődése viszont könnyen tetten érhető a lapok között, éppen ezért ismételten:

10/10

A történet

A spoileres utalásokat elrejtettem.

A történet egyfelől lendületes, másfelől nyomasztó és szívszorító. Adott egy fiatal srác, akit folyamatosan vernek, és aki senkitől sem kér segítséget, de még a felajánlott szívességet sem hajlandó elfogadni, aki fél megtenni akár egyetlen lépést is, és aki kizárólag a fényképezésbe tud menekülni. 

Bár fel tudnám sorolni az események sorát (a spoilerek miatt nem teszem meg), nem is maguk az események a fontosak, sokkal inkább Morten belső utazása, ahogy lassan összerakja önmagát, és ahogy szépen lassan megtanulja, hogy neki is joga van az élethez, és egyúttal végre el meri engedni az addigi egyetlen támaszát,  Emilie-t.

Ha objektíven ítélem meg, akkor zavaró a történet lezáratlansága. Nem kapunk igazán választ arra, hogy mi történt az alkoholista nagybácsival a végén, (bár én szeretném azt képzelni, hogy elásták a kert végében...), és még legalább két-három fejezetnyi lezárást elbírt volna a történet Morten új életéből.

Számomra mégis tökéletes volt a történet. A nyitva felejtett kérdések elgondolkodtatnak, és még azok után a könyv hangulatában tartanak, hogy elfogytak az oldalak.

9/10

Kiknek ajánlom?

Mindenkinek, főleg 12-13 éves kor fölött, de felnőtteknek is, habozás nélkül. A könyv inkább realista, mint misztikus, és főleg lélektani. Betekintést nyerhetünk egy bántalmazott fiú fejébe, ami lehet, hogy később segít majd észrevenni a jeleket az ismerőseinken is. 

Ajánlom azoknak, akik nem riadnak vissza a bántalmazó (nevelő)szülők ábrázolásától.

Egyúttal a feszes, pörgős történet, az események sora, és főleg az események kiszámíthatatlansága végig fenntartja a figyelmet, úgyhogy azoknak is bátran ajánlom, akik csak egy izgalmas regényre vágynak. Mert bár nincsenek sárkányok, de még a szellemek sem ragadnak el senkit, azért izgalomból van bőven.

Összességében: 10/10

Hálásan köszönöm a recenziós példányt a Metropolis Mediának!