Alapvetően jobban szeretem a regényeket, mint a novellákat, (ennek egyszerűen az az oka, hogy szeretek ragaszkodni a karakterekhez és elmerülni a szövevényes, hosszú történetekben), úgyhogy nem túl nagy lelkesedéssel nyitottam ki Az idő ajándékait. Az egyetlen, ami vonzott a könyvben, az a GFK címke volt, elvégre a két abszolút kedvenc műfajom a sci-fi és a fantasy (hogy ez melyik, arra majd később kitérünk.) Csakhogy abban a pillanatban, hogy elkezdtem olvasni, már minden előzetes ellenérzésem eltűnt, és magával ragadott Zoran Živković világa. Előzetesen széttagolt, többféle témát körüljáró, különféle hangulatú novellákra számítottam, de ebben sem lett igazam: a kötet történetei egymásba fűződnek, egymásra épülnek, szóval nem hogy ráhangolódási szünetet kellett tartanom két novella között, de sokszor rögvest faltam a következőt. Bár a borító az első pillanatban is megfogott, azt nem gondoltam volna, hogy ez a könyv ennyire jó élmény lesz. A könyv első részében négy ké...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése