Napok piramisai - könyvajánló

 Mindenekelőtt tartozom egy vallomással: nem szeretem a novellákat. Sem írni, sem olvasni. Azért, mert sokkal jobban szeretem a hosszú, nagyszabású történeteket, ahol olvasóként (és íróként) közel kerülhetek a karakterekhez, ahol van ideje a világnak és a szereplőknek is kibontakozni, úgyhogy nekem sokszor még az egykötetes regény is kevés. Ez természetesen nem von le sem a műfaj, sem az épp szóban forgó kötet értékéből, pusztán személyes preferencia.

Lássuk, hogyan sikerült a Napok piramisai

A ​sötétség mélyén járunk, az éjszaka sötétjében, ahol a lélek csak pislákol. Az idő túl gyorsan pereg, nem engedelmeskedik nekünk. Mit tehetünk? Tükörbe nézhetünk, könyörtelen önreflexiót gyakorolhatunk, és akkor van esély meglátni a fényt, a csodát. Illatok, hangok, érzések, érintések, pillantások, hangulatok jönnek közel ilyenkor, a lét alapvető érzékisége, és annak megtapasztalása, hogy minden egy rendezett láncba illeszkedik. A teljes élet tudata, amikor épp nincs „létgödör”, örvény, ami beszippant, a szabadság felfoghatatlan érzése, fiatalság, öröm, mert az idő lehet olyan is, mint a víz, mindent elmos, a múlt démonait is, a sötétséget is, a fonalként szakadozó pillanatokat pedig összeragasztja. De az is lehet, hogy az idő egy nagy mester, aki a másodpercekből, a percekből és órákból óriási épületeket tervez, ezek „a napok valódi piramisai”, amelyeknek egyszer valaki lerakta az alapjait. Mi gigantikus épületeket építünk rájuk, és a vastag falak között élünk egész életünkben…

Daina Opolskaité litván írónő novelláskötete, a Napok piramisai olyan dolgokat hoz felszínre, melyek az ember lényegéhez tartoznak, a velük való foglalatosság munka, önismeret, életfeladat. A memento mori bölcsessége ebből a szempontból más előjelet kap, mélység és magasság egyszerre.

A borító:

Ezt külön kiemelném. Gyönyörű és letisztult, mégis megragadja a figyelmet. Külön tetszik, hogy az SK-logó a borító szerves részét képezi.

A stílus:

Ez az egyik legerősebb pont. Gyönyörű, szépirodalmi szöveget kap az olvasó, kifogástalanul szerkesztett mondatokkal és mondanivalóval. Lenyűgözött, hogy milyen lényegretörően fogalmazott az írónő, mégis mennyi gondolatot ébresztett bennem olvasás közben.

A szereplők:

Mivel jelenleg nem egy főszereplőről és a hozzá kapcsolt mellékszereplőkről beszélünk, ezért nem is szeretném megnevezni őket. Változatosak, mélyen rétegeltek annak ellenére, hogy rövid időt töltünk velük. Emberiek és megérthetőek, egyesek nagyon szerethetőek, mások nagyon utálhatóak, mindenki szerepe szerint. A legtöbben mély benyomást tettek rám.

A történetek:

A fentebbi igaz erre a szempontra is. Emberi sorsokról olvashatunk, túlzások és túlkapások nélkül, a való világunkban - talán éppen Litvániában - létező sorsokról. Vannak köztük kedvesebbek és vannak tragikusak, van, ami kedvesen indul és végül tragédiába fordul és fordítva. A novellák változatosak, mindannyian megragadnak egy-egy hangulatot és elmesélnek egy sorsot. 

Összességében: 

Nagyon szépen szerkesztett kötetről van szó, ahol a novellák építőkockái lassan felépítik a nagy egészet. Az olvasó egészen biztosan talál olyan történetet, olyan szereplőt, akihez mélyebb kötelékek fűzik, akihez gondolati szinten kapcsolódni tud, és újabb nézetekkel gazdagodik. Ez teszi igazán értékessé ezt a kötetet.

A recenziós példányt köszönöm a Metropolis Mediának!

A könyvet itt is beszerezheted.