Csuka-átok - könyvajánló
Mondanám, hogy erről a könyvről én most kritikát írok - elvégre ez végre fantasy! - de képtelen lennék kritizálni. És ennek az egyik oka az, hogy imádtam! A Csuka-átok sokkal inkább hozzám tapadt, mint amire számítottam, úgyhogy ezúttal is könyvajánlóval érkezem.
A könyv beszippant és elnyel, mint egy lapp mocsár; varázslatokkal és babonákkal van tele; benne a valóság a természetfelettivel keveredik: nem szokatlan, hogy egy drómó ül az autó hátsó ülésén, a polgármestert megszállja egy szellemszajkó, a víziszellem kártyázik az emberekkel, és „a népség éjszakáján” végképp bármi megtörténhet…
Vegyük szép sorjában!
A borító:
Ezúttal egy stilizált borítót kapunk, ami mindössze két színnel és néhány határozott vonallal azonnal megragadja a figyelmet. Az enyémet mindenesetre megragadta, és bár a könyv egy kicsit később érkezett volna az olvasási listámon, kíváncsiságból előre vettem. És ezt nem is bántam meg! A borító nem hazudik, a történet épp olyan izgalmas, mint a kép, és az a csuka tényleg nagy ívben tesz a horogra. És határozottan jobban tetszik, mint az eredeti borító.
10/10
A világ:
Egy fantasy világba csöppenünk. Olyan érzés, mint amikor mély vízbe dob minket az úszómester, és elfelejti mondani, hogy vegyünk mély levegőt. A finn mondavilág úgy elevenedik meg a szemünk előtt, hogy a Google nélkül egy kicsit elveszve éreznénk magunkat. Ugyanakkor ez a mondavilág nagyon-nagyon eleven, a babonák alakjai beszélgetnek velünk - jó, főleg Elinával és a többi szereplővel -, néha keresztbe tesznek, egy kis vidámságot csempésznek a lapok közé, vagy éppen a segítségünkre sietnek. Belopóznak a mindennapjainkba, pedig mi csak egy kis kenyeret és vajat akartunk vásárolni. Ugyanúgy jelen vannak a lápban mint az azt övező falvakban. Egyszerre lenyűgözőek és egészen természetesek, és mi tagadás, szórakoztatóak is.
És ha ez nem lenne elég, a képzelet szülte lények mellett a lápvilág (valódi) élővilága is olyan eleven, hogy a böglyök és szúnyogok szinte elárasztanak olvasás közben. Jó, ez nem a kellemes része volt... De a leírások olyan részletgazdagok és pontosak, hogy meg lehetne számolni az énekesmadarakat. Fajonként.
Mindenesetre a történet világépítése egy könnyűszerkezetes házra hasonlít, ami még a legzordabb viharban is megállja a helyét. És ugyanakkor folyamatosan vidám fény tölti be, ami a legzordabb árnyakat is túlragyogja. Nem nagyon tudok belekötni.
Ismét 10/10.
A stílus:
Egy aprócska probléma itt ért utol. Bár a könyv nyelvezete abszolút könnyen emészthető, néhány lábjegyzetet és magyarítást (akár a fordítótól) el tudtam volna viselni. Bár maga a sztori elmenne akár közérthető szórakoztatóirodalomnak is, a bődületes mennyiségű finn kifejezés miatt ez nem jött össze. A szereplők és a lények neve sokszor idegen hangzású, és nehezen szoktam meg őket. Ugyanakkor a nyelvezet egyszerű, gördülékeny és sodró lendületű.
9/10, de csak a magyarázatok hiánya miatt.
A szereplők:
Elina, a történet főszereplője első pillantásra felettébb unszimpatikus, száraz, kedvetlen, megkeseredett, kívülálló és fura... de mint a külső rétegeket lehántjuk róla, és a dolgok mélyére ásunk, egyre szimpatikusabbá és egyre érthetőbbé, átérezhetőbbé válik.
Az Elinát körülvevő emberek - már amikor hagyja, hogy emberek vegyék körül - pedig mintha egy fura mondavilágból léptek volna ki, és éppen próbálnának emberek lenni. Mindannyian furák, akár a hiedelmeikkel, akár a viselkedésükkel, akár csak a gesztusaikkal, de elárulják magukat: mind egyéniségek.
A rendőrnő, akinek a nevéhez puskáznom kell: Janatuinen - sokkal szimpatikusabb volt a többieknél. Mire ő előkerül, addigra mi már megmártóztunk a mocsárban, és nem volt kellemes élmény, úgyhogy abszolút egyet tudtam érteni azzal a viszolygással, amivel belépett a történetbe. Mellesleg a rácsodálkozásai és a csodálatos képessége arra, hogy semmin ne lepődjön meg, a kedvencemmé tették.
De azért eléggé holtverseny alakult ki. A drómó és a víziszellem is ott járnak az élen a kedvenceim között. Kártyapartit? Valaki?
Fantáziadús, eleven, kedves és irtó fura szereplőkkel van tele a történet. Mindannyiukat imádtam azért, akik.
10/10
A történet:
Erről spoilerek nélkül nehéz beszélni, úgyhogy csak annyit mondanék, hogy a sodró lendület, a változatos színhelyek, kalandok hihetetlenül mozgalmassá teszik a történetet. A titkok lassan derülnek ki, és amikor az olvasó már azt hiszi, hogy semmi sem lepheti meg, akkor az írónő egy újabb csavarral ránt egyet rajta.
10/10
Összességében:
Ajánlom ezt a könyvet mindenkinek, aki szereti az urban fantasyt, vagy a modern fantasyt, aki kíváncsi új mondavilágokra, aki szeretné látni az északi mitológia Thor-mentes verzióját, és akit elbűvöl egy ártalmatlan, de annál kedvesebb és izgalmasabb történet. Ajánlom továbbá azoknak, akik szeretnék megismerni önmagukat, felfedni maguk előtt a saját titkaikat, és lerázni az átkokat.
Ajánlom valójában mindenkinek, mert a Csuka-átok egy elbűvölő, vicces és mégis mély mondanivalót tartogató történet.
10/10
A recenziós példányt köszönöm a Metropolis Mediának.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése