A beginák éjszakája - könyvkritika
Párizs, 1310. Marais negyed. A nagy királyi beginázs több száz nőnek ad otthont, akik saját belátásuk szerint élnek, tanulnak vagy dolgoznak itt. A házasságot ugyanúgy elutasítják, mint a klauzúrát. Sem a laikusokhoz, sem a szerzetesekhez nem lehet besorolni őket. Nem a férfiak irányítják az életüket, tőlük egészen függetlenek. Az idős Ysabel, a növények és az emberi lélek titkainak jó ismerője, ennek a közösségnek a gondnoka, a helyi ispotály vezetője.
A beginázs békés, háborítatlan nyugalma megrendül, amikor egy ismeretlen lány tűnik fel náluk. A vörös hajú, szótlan, lázadó Maheut kényszerházasságból menekül. Ráadásul egy ferences barát is keresi…
Azonban a párizsi begináknak nemcsak azért kell küzdeniük, hogy megóvják Maheut-t, hanem saját függetlenségükért és szabadságukért is. Mert mindeközben a királyságot az eretnekség szelleme kísérti, üldözik a templomosokat, és az egyik beginát egy betiltott kézirat miatt a Grève téren máglyán elégetik.
Aline Kiner egy ismeretlen középkorba vezet bennünket, Szép Fülöp uralkodásának jelentős történelmi eseményeit valóságos és fiktív szereplők élettörténetével összekapcsolva. Merész hősnői korukat megelőző feministák, akik lenyűgözően izgalmas életet élnek.
A szokásos szempontok alapján lássuk, mi is történt ezen a bő háromszáz oldalon!
A borító
Ez most nem fogott meg. A tipográfia szép, és a repedezett olajfestmény-effekt ügyes választás, de összességében a szöveg beleveszik a háttérbe, az arc pedig semmit nem ad át a könyv hangulatából. Úgyhogy maga a borító: 5/10.
A stílus
Lehengerlő. Erről ódákat tudnék zengeni. Gyönyörűen megfogalmazott, nagyon atmoszférikus, valódi szépirodalmi stílusban megírt regény, amely mégsem veszik bele a szóvirágok kuszaságába, hanem végig összeszedett marad. A szöveg a fordításban is gyönyörűen átadja a korhangulatot. Az események lassú folyásúak, a történet néha megáll, és aztán ismét felgyorsul: az emelkedett gondolatokat izgalmas fordulatok váltják fel. A feszültség végig érezhető, ott reszket a levegőben, ott bújik minden jelenet, minden bekezdés, minden mondat mögött.
10/10
A karakterek
A könyv szereplői sem nem rosszak, sem nem jók, csak igyekeznek életben maradni egy kegyetlen világban, amikor a nőket - főleg az özvegyeket, akik egyébként jámboran, az egyház tanításai szerint élnek - egyre inkább kiveti magából a társadalom. Ugyanaz a társadalom, amelyik egyébként erre a sorsra juttatta őket. A "főgonosz" itt maga az egyház, a pápa és a rend, az egész világ, amibe ezek a szerencsétlenek beleszülettek.
Maguk a nők olyanok, mint mi mindannyian, épp csak az elnyomást érzékeltem minden egyes karakter mögött. Azt, ahogy a kor lányait csendre intették, saját akaratuktól megfosztották, ők mégis képesek voltak egy kicsit megőrizni az emberségükből.
Tagadhatatlan, hogy jól kidolgozott, valódi emberekről van szó, mégsem sikerült egyiküket sem igazán a szívembe zárnom.
8/10
A történet
Sajnos a történelmi hűségről nem nyilatkozhatok, de a történetet nem is csak a száraz tények keretezik, hanem a karakterek, akik mindezt átélték. Ysabel, Maheut és Ada - és még számtalan szereplő - életének rögös útjait járhatjuk be akkor, amikor a rosszból a még rosszabb felé fordul a világ, és az egyház őrjöngve él vissza a hatalmával. A máglyák és az inkvizíciós ítéletek korszaka. Az agyhalott, intézményesített vallás sötétnél is sötétebb középkora, amiről mindannyian hallottunk, de sosem volt még ennyire kézzel fogható. De a szereplőknek köszönhetően igazán átérezhető, átélhető, és mi tagadás, eléggé nyomasztó volt ez a könyv. Mégis, rengeteget tanulhatunk belőle.
Legyen ez a kötet figyelmeztetés, hogy az a kor soha többé ne térhessen vissza!
9/10
Összességében:
9/10, avagy 4,5 csillag. A könyv annak ellenére is megérintett, hogy ennyire idegenkedem mind a hitbuzgóságtól, mind a középkori történetektől. A stílus káprázatosan szép, a hangulat pedig nagyon erős.
A recenziós példányt köszönöm a Metropolis Mediának!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése