Forgó szív - könyvajánló

Óvatosan vettem a kezembe ezt a könyvet, elvégre ritkán olvasok szépirodalmi műveket (sőt, ha az idei molyos listámat nézzük, igazából ritkán olvasok... bármilyen könyvet. Ez utóbbin most, az év vége felé már végre sikerült változtatnom, és ha minden jól megy az elkövetkezendő napokban, akkor egy kicsit javítok az átlagomon.) Ez a könyv pedig az SzK sorozatban jelent meg a Metropolis Mediánál. Ezek alapján arra számítottam, hogy nehéz olvasmány lesz. De a Forgó szív kellemes csalódást okozott.

Erről a kötetről van szó:

Donal Ryan: Forgó szív

Írország pénzügyi összeomlását követően egy ír faluban rég elfojtott indulatok törnek fel a felszínre. Egy lelkiismeretlen vállalkozó csődje miatt sokan kerülnek kilátástalan helyzetbe. És ha mindez nem lenne elég, szörnyű bűncselekmény történik a máskülönben csendes, békés településen. Az emberek félnek, egyre dühösebbek, és a legtöbben elkeseredett csatát vívnak a mindennapi élet problémáival, saját vágyaikkal és démonaikkal.

A sorban megszólaló szereplők a maguk módján mesélnek a régebbi és a mostani életükről, valamint arról, amit az eseményekről tudnak. Ezekből az elbeszélésekből megismerjük a falu lakóit, közben lassan, fokról fokra kibontakozik előttünk az igazság.

És most lássuk, hogy milyen élmény volt!

A borító

Mivel több recenziós könyv is érkezett, a legjobban tetsző borítót választottam ki elsőként. Ebből már sejteni lehet, hogy a borító egyszerűen lenyűgözött az őszies színeivel, az előtérben lévő kopott-rozsdás kapuval, a háttérben szereplő, rozoga házzal, ami rengeteg történetet rejthet. Gyönyörűnek látom az íveket, a rajzot, és könnyednek a tipográfiát. Két apró megjegyzés: Az irodalmi díjról szóló felső sor amolyan "kötelező elem", amit le kell nyelnünk. Az viszont, hogy a fordító nevét is feltüntetik a borítón, nekem nagyon elnyerte a tetszésemet. Szente Mihály nevével többször is találkoztam, és sosem volt panaszom a fordításra.

10/10 pont

A stílus

A könyv stílusa egyedi, de nem emészthetetlenül egyedi; szépirodalom, de mégis könnyen olvasható mondatok, semmi túlzott cifrázás, semmi túlzó egyszerűsítés. Párbeszédek ugyan nincsenek benne, hiszen minden fejezetet, minden részletet egy-egy szereplő mesél el, én pedig úgy éreztem magam, mint egy riporter, vagy épp rendőrnyomozó, akinek mindenki elmeséli a saját történetét, a saját szempontját, a saját problémáit. Monológok követik egymást. Itt megjegyezném, hogy a bemutatott szereplők valójában biztosan nem beszélnének ennyire választékosan, de összességében üdvözlöm is, hogy irodalmi igényességű a szöveg, és nem próbálta meg teljes mértékben átvenni a szereplők beszédstílusát. Nem fárasztó, sőt, olvastatja magát. A stílussal tehát minden rendben volt. 

10/10 pont

A szereplők

A szereplők sokan vannak, már-már megjegyezhetetlenül sokan. A nevek közül csak néhány lesz fontos, a többiek háttérbe vonulnak. De mégis, még a legutolsó, jelentéktelennek tűnő szereplő monológja is közvetít valamit, új információt, vagy csak egy újabb árnyalatot. Nem is annyira ismerjük meg őket - egy-egy embert nem lehet a 6-10 oldalas monológ alapján ténylegesen megismerni -, de mindannyiukról kapunk valamilyen összképet, ahogy elmesélik a saját mindennapjaikat, sorsukat, nehézségeiket. Mindenki ismer mindenkit ebben a kis írországi faluban, és mindenkinek meg is van a véleménye a többiekről. 

A szereplők kidolgozottsága bravúros. Akkor is, ha teljesen kitalált karakterek, és akkor is, ha az író a saját szomszédai, ismerősei alapján írta meg őket. 

9/10

A történet

Mivel minden fejezetet más-más mesél, és az időrendiséggel is csak tessék-lássék módon kapunk, ezért a történet nagyon lassan bontakozik ki. Inkább egy kirakó ez, ahol a részletek lassan fedik fel az összképet. Írországban vagyunk, válság van, a vállalkozó csődbe ment, és eddig sem volt tisztességes; ez csak az alaphelyzet. A Forgó szív az alaphelyzet okait és következményeit fedi fel. A lapok között belelátunk az emberi lélekbe, hiszen a történteket mindenki máshogy éli meg; ki fél, ki menekül, ki megpróbál kitartani, ki megpróbál valami újat felépíteni. A történet utolsó fejezetét elmesélő Triona szavaiból viszont meglepő optimizmus árad, ami egy kicsit  enyhít a kilátástalan helyzet szürkeségén.

8/10

Kiknek ajánlom?

Azoknak, akik szeretik a több szempontot is felsorakoztató regényeket, nem ijesztik meg őket a nyomasztó részek, és szeretnék megismerni a körülöttük élő emberek gondolkodását. A Forgó szív ugyanis nem egyszerűen belelát mások fejébe; egy bizonyos ideig benne van. Márpedig az itt felsorakoztatott emberek valójában embertípusok, és van köztük mindenféle; az olvasó előbb vagy utóbb magára, vagy legalább a saját szeretteire ismer.

A recenziós példányt hálásan köszönöm a Metropolis Mediának!