Riley E. Raines

Vegyes várakozásokkal kezdtem olvasni ezt a könyvet, elvégre nem is olyan régen avattam kedvenccé a Viszályt, úgyhogy veszélyes volt belekezdeni egy másik, ezúttal valóban ifjúsági történetbe Victoria Schwabtól. A fent említett történettel jó magasra tette a lécet. Elvégre ritkán szeretek bele egyszerre a főhősbe és a főgonoszba (a főhős mentségére szóljon, hogy egy pillanatig sem akart hős lenni), és ritkán ránt be egy könyv úgy, hogy a nézőpontok és idősíkok közti ugrálás nem vet ki az olvasásból. A Viszálynál pedig pont ez történt. De most az írónő másik, dualógia-indító kötetéről essék szó, az Egy kegyetlen dalról, amely legalább annyira tetszett, mint a Viszály. Egy ​városban, amelyet háború dúl, és utcáit szörnyek róják, sehol sem vagy biztonságban. A város kettészakadt. Északot a rettegett Harker-család uralja, a Déli Várost pedig a Flynn-klán. Háborújuk szó szerint szörnyeket szabadított el a világban: lényeket, amelyek mások félelmével, húsával és vérével…

Rátaláltam erre a játékra bár nem hívott senki, és úgy gondoltam, egy kitöltést megér. Úgyis régen volt poszt :) Lássuk a kérdéseket! 1. Puha vagy keménytáblás könyv?    Jobban szeretem a keménytáblás könyveket, valamivel jobban bírják az olvasási szokásaimat (sajnos én nem tartozom azokhoz, akiknél a háromszor olvasott könyv is úgy néz ki, mintha új lenne. Az én kedvenceim salátára vannak olvasva. Ha úgy néz ki, mintha új lenne, akkor még biztosan nem olvastam el.) Ugyanakkor nem szoktam kifizetni a felárat, ha van választási lehetőségem. 2. Online vagy könyvesbolti vásárlás? Könyvesbolt, vagy ha lehet, még inkább könyves rendezvény. Néha rendelek könyvet online is, de az az igazi, ha fizikailag is látom. És egyszerűen imádom a könyvesboltok hangulatát, szeretek nézelődni, válogatni, úgyhogy egyértelműen könyvesbolt. 3. Trilógiák vagy sorozatok?  Ha jó, bármennyi jöhet. Ha nem tetszik, úgysem olvasom tovább az első után. De azért sok standalone-t is olvasok.

Nem szoktam megijedni a hosszú könyvektől, sokszor a négy-ötszáz oldal segít elmerülni a történetben, kibogozni minden érdekes szálat, és igazán megszeretni a szereplőket és a világot. Sokszor szerzek be teljes sorozatokat is, most is nem kevesebb, mint három trilógia vár még rám. De ez volt az első olyan könyvem, amelyet úgy vettem meg, hogy a sorozat mindhárom részét egyetlen kötetbe nyomtatták, és meg kell, hogy mondjam, az 1300 oldal még nekem is ijesztő volt. Semmi hitegetés, hogy ugyan már, csak az első kötetet kell elolvasnod, aztán majd eldöntöd, vagy hogy már csak kétszáz oldal van hátra ebből a részből, nézd, milyen sokat haladtál, szorgosan lépeget előre a könyvjelző...  Ó, nem. Jorg Ancrath mind az 1300 oldalnyi elbeszélésével a nyakam köré fonta véres ujjait, és a végéig nem eresztett. Utána is csak vonakodva. Eleinte, a Tövisek hercegének első oldalain még úgy gondoltam, hogy egy "tipikus" középkori fantasyval akadt dolgom, hiszen a közeg ann

A Trizanton pilótái írásakor beleütköztem egy komoly problémába, nevezetesen abba, hogy hiába rajongok - valami megmagyarázhatatlan oknál fogva - a hadi fejlesztésekért, a vadászrepülők mindenféle változatáért és a tűzerőért, a katonai témájú filmekért és könyvekért, az elég lesz ahhoz, hogy fejben megálmodjak egy hatalmas méretű anyahajót és a rajta lakó társadalmat, de nem elég ahhoz, hogy összerakjak egy robotot (mit egyet... főleg, ha Ethan folyton összetöri nekem, Dion pedig nem győzi megjavítani:D) Mizsó segítsége nélkül nem is ment volna, vagy ha mégis megálmodom, képtelen lett volna repülni, hiszen a graviton-hajtóművet Mizsóval dolgoztuk ki :D Szóval kaptam némi gyorstalpalót fizikából (és kémiából. És elméleti fizikából. És robotikából, és mindenféle egyetemi természettudományos tantárgyból), és örökké hálás leszek érte. Viszont ezt a "hibát" nem szeretném még egyszer elkövetni, úgyhogy jelenleg "Az író fejlesztése, avagy mihez kezdjen az, aki az iskolában

Ugyan ígértem egy beszámolót a könyvheti vasárnapról is, de ez végül elmarad. Nem azért, mert nem mentem ki, vagy hogy ne vásároltam volna minden ígéretemmel ellentétben... :) (Bár sokkal könnyebb zsákkal értem haza, mint szombaton XD ) Viszont kaptam egy kihívást April Faye -től, amelyben az öt kedvenc könyvemről kell írnom, úgyhogy lássuk is. Nem lesz könnyű. Mármint sikerült kiválasztanom a hét öt kedvencemet, de hogy sorrendbe is rendezzem őket? Na, ha valami, akkor ez kihívás. Azért némi töprengés után megszületett a sorrend. 5.helyezett: Maggie Stiefvater: Hollófiúk. Igazából nem csak az első rész, hanem a teljes sorozat kapja ezt a helyet. Nem ​látó csak két esetben pillanthat meg egy szellemet Szent Márk éjszakáján; vagy te vagy a lény igaz szereleme… vagy te ölted meg őt. Blue Sargent minden évben ott áll látó anyja mellett, amikor a halálra várók elsétálnak előttük. Blue sosem látja őket. Ebben az évben viszont egy fiú válik ki a sötétből, és me

Ez a nap nem volt semmi :D Először is, mivel 11-kor jelenésem volt, ezért nem várhattam meg az eső végét (volt neki...?), hanem a szemerkélésben szépen kisétáltam, April Faye-jel karöltve. A mai dedikálás vidáman zajlott, leginkább a Főnix Könyvműhely pultjánál álltam, ha keresne valaki (és keresett is! :D ), és közben vidám beszélgetésbe elegyedtünk bárkivel és mindenkivel, aki megfordult arrafelé. Felkeresett egy bloggerlány is (sajnos elfelejtettem a nevét, de remélem, ő emlékszik rám, és hátha felvehetjük a kapcsolatot), aki aláírást kért, valamint a lottószámokat. Leírtam, bár nem tudom, melyik héten fogják kihúzni őket, de azt ígérte, hogy ha nyer velük, akkor Ezek után egy laza, könnyed és egészséges ebéd következett a Burger Kingben, ahol, bár fogalmam sincs, hogy hogyan, de felismertem a Lap lap után bloggerináját, Annát, és sikerült úgy beszélgetésbe elegyedni vele, mintha már régről ismernénk egymást :D Azért azt hozzátenném, hogy ő is tudta, hogy ki vagyok, elvégre a

Rengeteg módszerrel találkoztam, ami biztos tippet ad arra, hogy hogyan írjunk regényt. Ehhez hozzátartozik, hogy az első ilyen tippjeimet az olvasmányaimból szereztem, méghozzá olyan regényekből, amelyeket ténylegesen szerettem olvasni, rajongtam értük, csak mégsem pont arról szóltak, amit én magam olvasni szerettem volna. (Hogy kezd el írni az ember 12 évesen... nem, az a regény nem nyilvános :D) Az interneten viszont elképesztően sok tipp, trükk, módszer kering, és a nagyon sokadik átgondolása-kipróbálása után azt kell, hogy mondjam, hogy egyik sem működik. Képtelen vagyok rendes vázlatot összehozni, méghozzá azért, mert a legtöbb ötlet írás közben érkezik hozzám, akkor, amikor wordre vetem a regényt, és nem pedig akkor, amikor egy exceltáblázatot vagy scrivener-doksit bámulok. Olyankor épp olyan üres az én agyam is, mint az előttem fekvő vázlatpontok. Ugyanakkor volt már, hogy összeszenvedtem egy vázlatot, amit aztán dobhattam is a süllyesztőbe, mert semmiféle kézirat nem szüle