Ha minden madár énekel - kritika
Amikor megkaptam ezt a könyvet, úgy gondoltam, hogy komfortzónán kívüli olvasás lesz, hiszen nagyon ritkán veszek a kezembe szépirodalmat. (Ezen lassan változtatni kell.) Arra számítottam, hogy lassan fogok haladni vele, és csak hetek múlva érek a végére. A sejtéseim nem jöttek be: bár a történet kétségtelenül szépirodalmi, a lélektani vonalak nagyon is a komfortzónámba tartoznak. Ráadásul néhány nap alatt felfaltam a könyvet, és nem is véletlenül. Lássuk az értékelést, spoilerek nélkül! Evie Wyld: Ha minden madár énekel Jake Whyte, az Ausztráliából érkezett fiatal nő magányosan él egy öreg tanyán, valahol egy meg nem nevezett brit szigeten, ahol szüntelenül esik az eső és fúj a szél. Van egy társa, a neveletlen Kutya, és van egy birkanyája. De éjszakánként valami előjön az erdőből, és öldösi a birkáit. Akármi lehet. Talán az erdőben élő rókák, vagy az a furcsa fiú a szomszédból? Egy ismeretlen, félelmetes vadállatról is hallani. Avagy a szörnyű titkokat rejtő múlt kí