10+1 (rossz) tanács arra, hogy hogyan NE teljesítsünk egy nanowrimo-t

Akár egy gyorsvonat (nem a MÁV-os), úgy közeledik a campnano vége. Mivel idén sem sikerült teljesítenem, ezért most szépen összeszedem, hogy melyek azok a dolgok, amikkel könnyedén el lehet bukni egy ilyet, de ezek a szövegek bármely regény sírfeliratai is lehetnek.

1. Olvasgassunk tanácsokat!

Rengeteget írói tanács van arra, hogy hogyan írjunk meg egy könyvet. Ezek egy része nagyon hasznos, egy másik része kevésbé, és vannak köztük egyáltalán nem működőképesek is. Szóval, ha nem akarsz regényt írni, akkor olvass el mindenféle írói tanácsot! Nem, nem kell betartani őket, csak olvass el mindent, amit a témában találsz! Elképesztően sok ellentmondás lesz.

2. Kezdjünk el kételkedni a vázlatunkban!

Ha már van vázlat (ugyebár ez a nanowrimo előtt kitétel volt), akkor azt át lehet gondolni. Aztán át lehet gondolni újra, és újra, és újra. És a végén eljutunk odáig, hogy annyi átgondolandó hiba van benne, hogy az egész nem jó.

3. Blogoljunk!

Bizony. Sokat, és lehetőleg figyeljünk rögtön a látogatási számokra és az eseteleges visszajelzésekre. Közben tartsuk fent a közösségi médiás profiljainkat is, sőt, ha lehet, nyissunk újakat. Ezzel nagyon sok idő elmegy, amit írásra is fordíthatnánk, de minek.

4. Kezdjünk el kételkedni önmagunkban!

Vajon miért nem tudunk írni? Mi az oka, amiért nincs ihletünk? Hová lett a múzsa? Miért, miért, miért? Essünk kétségbe, és maradjunk is ott. Vigyünk magunkkal egy kényelmes olvasófotelt, ha lehet.

5. Olvassunk olyan könyvet, amit nem tudunk letenni!

Sorozatot. Hosszút. Ha lehet, álmodjunk is vele. Biztos sokkal jobb, mint a saját sztorink.

6. Essünk ki a lendületből!

Ha elkövettük azt a hibát, hogy az első egy-két hétben még jók voltunk, akkor gyorsan temetkezzünk bele valami másba. Nyaraljunk egyet, vagy dolgozzunk, teljesen mindegy: ne foglalkozzunk a sztorival legalább két-három napig, de ha lehet, egy hetet is húzzunk rá.

7. Vizsgáljuk felül a legutóbbi jeleneteket, amiket nagy-nehezen megírtunk!

Biztos lesz benne olyasmi, ami nem stimmel, nem tetszik, és hirtelen nem tudjuk, hogyan is írjuk át, de addig nem folytathatjuk az írást, mert hogy néz az már ki...

8. Keresgéljünk a hangulatunkhoz illő zenét, filmet, könyvet!

Mindent meg fogunk találni, ami speciel nem illik a hangulatunkhoz, még kevésbé a sztorink hangulatához.

9. Keressünk közönséget a történetünknek!

Még ha csak egy-két fejezet is van meg belőle, amit meg tudunk mutatni a barátainknak, bőven elég: ha már ők sem rajonganak látványosan a történetért, akkor minek írjuk meg?

10. Hasonlítsuk más művekhez a saját, még be sem fejezett sztorinkat!

Jé, ezt az ötletet felhasználta a Star Wars is. Az a szereplő meg pont olyan, mintha az Éhezők viadalából szabadult volna. Nocsak, az ott nem egy Roxfort?

+1: Soha, semmilyen körülmények között ne legyünk kitartóak, ne ragaszkodjunk a saját elképzeléseinkhez, és a lehető legkisebb akadály láttán is adjuk fel, és vonuljunk el a sarokba!

Szóval ez tizenegy random buktató az írásban, igazából teljesen függetlenül attól, hogy időre megy vagy sem.
Szerencsére most csak néhány, időrabló pontba futottam bele, a regény be lesz fejezve, egyrészt azért, mert hiszek benne, másrészt azért, mert szeretem a szereplőimet és a köréjük épült világot, harmadrészt pedig azért, mert szeretném, ha mások is szeretnék majd őket. Úgyhogy napi kötelező szószám nélkül, valószínűleg kevésbé kapkodva, de írok tovább, campnano nélkül is. 

Mindazoknak, akik hozzám hasonló cipőben járnak, javaslom, hogy a fentiek közül egyetlen egy tanácsot se fogadjanak meg :)