Részlegesek - Egy igazi disztópia

Az utóbbi egy hónapom a Részlegesek-trilógiával telt meg a campnanóval is egy kicsit, és a nálam megszokottnál gyorsabban olvastam el a teljes sorozatot. Most pedig beszámolok az élményeimről, az elejétől a végéig.

Az úgy volt...

Ez a sorozat a könyvfesztiválos szerzeményeim közé tartozik, amit csak hirtelen felindulásból vettem meg, vagyis a "mindenképpen el fogom olvasni, csak azt nem tudom, hogy mikor" feliratú könyvespolcra került. Azzal a jelszóval vettem le, hogy ez a sorozat biztosan nem fog annyira magával ragadni, hogy elterelje a figyelmemet az írástól, viszont, mivel disztópia, és én szeretem a disztópiákat - az egyik kedvenc műfajom -, ezért biztosan nem fogom utálni sem.
Nos, végül nem hogy nem utáltam, de előzetes várakozásaimmal ellentétben magával ragadott.

A stílus

Dan Wells-t nem a gyönyörű szóvirágokért (az nincs benne), nem a misztikumért (szintén nincs benne), és nem is a barokk körmondatokért (az sincs benne) olvasunk. A stílusa mellőz minden felesleges díszítettséget. Viszont a szöveg nagyon magabiztos és gördülékeny, az érzelmek meglepően szépen árnyaltak, a stílus hangulata illeszkedik ehhez a lényegében elpusztult világhoz. A New Yorkot beterítő, elvadult erdőséghez és a kontinens közepét beterítő, mérgező pusztasághoz. Egyszerű, letisztult és lényegre törő, és épp ezért volt ennyire jó olvasni.

A romantikus szál...

Így visszagondolva még szerelmi háromszög is volt benne. Üdítő, hogy kétszáz oldalanként jó, ha egyszer merült fel valami ilyesmi. Kira kötetenként egyszer rájött, hogy szerelmes, aztán visszatért azon problémák megoldásához, amik az egész megmaradt emberiséget érdeklik.

A világfelépítés

Nevezhetnénk világlerombolásnak is. Szóval, volt egy Részleges háború - vagyis mesterségesen, a háború érdekében létrehozott emberek és természetes úton született emberek irtották egymást, aztán az egyik kiirtotta a másikat. Emberből alig harmincötezer maradt, ők New Yorkban élnek, Részlegesből úgy egymillió, de az ő szavatosságuk is lejárófélben van. És egyik faj sem elégszik meg az eddigi pusztítással, mert folyamatosan lőnek egymásra. Minden szereplő megpróbálja megoldani a helyzetet, de mindenki máshogy, a legemberségesebb eszközöktől a legbrutálisabbakig, úgyhogy egyre kétségbeejtőbb és egyre reménytelenebb a helyzet. Sehol nincsenek paradicsomi állapotok - még a történet elején, New Yorkban, a legbékésebb társadalomban is tönkreteszi az idillt a Remény Törvény, amely szerint minden 18 éven felüli lánynak kötelező teherbe esnie, holott a gyerekek nem élnek többet két-három napnál.

A tudományos rész

Sajnos nem vagyok jártas a genetika terén, úgyhogy ellenőrizni nem tudom, de ügyesen és érthetően volt adagolva minden lényeges információ.

A szereplők

Kira Walker ideális főszereplő: 16 éves lány, aki meg akarja menteni az egész világot. Okos, bátor és szép, sőt, szerencsés is. Vannak rossz döntései, amiket megbán. Vannak válságai, de hála az égnek azok sosem szerelmi válságok. Túllendül a jelentéktelen problémákon, és a fontosakkal foglalkozik. Mindig van egy terve, és nagyívben tesz a szabályokra.
Marcus egy kicsit idegesítő, elvégre ő a szerelmi háromszög egyik csúcsa. Viszont ahogy lassan kikupálódik, ő válik az egyik legszórakoztatóbb karakterré. Eszement szövegei vannak. Eredetileg orvos lenne, de folyton a legnagyobb katonai akciók közepén találja magát, és nem feltétlenül ússza meg száraz nadrággal.
Samm egy Részleges katona. Hallgatag, és nehezen boldogul az emberi érzelmek megfejtésével, a kifejezésükkel pedig sehogy. De hősies és mindig jókor van jó helyen. Szerethető karakter.
Heron a másik véglet: ő egy Részleges kém. Ha nincs Marcus, akkor ő szórakoztat, bár az ő poénjai gonoszabbak, és mindig van céltáblája, aki szinte mindig Kira. Ő volt a kedvenc karakterem.

És vannak még számtalanul sokan, mindenféle emberek és Részlegesek, rengeteg fontos szereplő, akik mind ugyanarra menetelnek, még akkor is, ha nem is tudnak egymásról.

A történet

Elképesztően fordulatos és izgalmas. Dramaturgiai mesterműnek mondanám a sorozatot. Ha egy kicsit is lankadna az ember figyelme, rögtön felüti a fejét a következő ellenség, akár egy fegyveres katona, akár egy savas eső formájában. A második kötettől gyakoriak a nézőpontváltások, de mindig jól vannak helyezve. Sok benne a vérfagyasztó pillanat, sok a meglepő fordulat.

Összességében

Bár maga a szöveg stílusa nem varázsolt el, minden más igen. Keveset aludtam és sokat olvastam az elmúlt hónapban, és nagyon örülök, hogy egyben szereztem be ezt a sorozatot. Szerettem, ahogy Kiráék álltak ehhez a világhoz, szerettem a felmerülő, és nagyon is aktuális morális kérdéseket. Szerettem a túlélésért való, végtelen küzdelmet.