Acélszentek - kritika
Nem én vagyok az első, és valószínűleg nem is az utolsó, aki recenziót ír az Acélszentekről. Én is hallottam már róla jót és rosszat is, és volt szerencsém megismerkedni az íróval is. Ennek ellenére nem leszek kíméletes, de igazságtalan sem. Szöllösi Kristóf történetét akkor néztem ki magamnak, amikor az első részletek megjelentek róla az Aranymosáson. Már akkor úgy gondoltam, hogy ez a srác nagyon lendületesen ír, és nagyon is érdekel az a világ, amelyet alkotott. A könyv, legnagyobb örömömre nyert is a pályázaton, és - mint utólag kiderült, jelentős átdolgozás, szerkesztés után - meg is jelent a Könyvmolyképzőnél. Nem csaptam le rá azonnal, és mire megteremtek az anyagi lehetőségeim, sajnos annyi negatív véleményt generált a KMK logója, hogy egy kicsit nekem is elvette a kedvem. Nemrégiben viszont mégis beszereztem a könyvet, és sokkal jobb lett, mint amire számítottam. Szubjektív értékelés következik. Van egy bevett gyakorlatom, hogy három szempontból értékelem a törté