Riley E. Raines

Ismét egy szépirodalmi könyvet hoztam nektek - ami azt illeti, lassan be kellene iktatnom egy-egy más témájú olvasmányt is :) Viszont ez a könyv mindenképpen megérdemel egy bejegyzést. Zala, ​egyedülálló kismamaként, egészséges gyermeknek ad életet egy ljubljanai kórházban. Minden jól megy, csak egy aprócska probléma jelentkezik a számítógépes rendszerben: nincs meg a nő fájlja. Szoftverhiba, valószínűleg semmi komoly. Néhány napon belül azonban a bürokrácia groteszk útvesztőjében találja magát, ami azt állítja: nincs társadalombiztosítása, állandó lakcíme, a személyi igazolványa érvénytelen. Hivatalosan sem ő, sem újszülöttje nem létezik. Tehát a gyermeke árva, az árvákat pedig örökbe adják. Zala minden követ megmozgat, hogy megoldást találjon ebben az egyre reménytelenebb helyzetben, miközben feltárulnak az ekkori szlovén társadalmi rendszer embertelen anomáliái. A kafkai hangulatú regény annak a 25 671 állampolgárnak állít emléket, akiket 1992. február 26-án a Szlovén Köztársaság Be...

 Mindenekelőtt tartozom egy vallomással: nem szeretem a novellákat. Sem írni, sem olvasni. Azért, mert sokkal jobban szeretem a hosszú, nagyszabású történeteket, ahol olvasóként (és íróként) közel kerülhetek a karakterekhez, ahol van ideje a világnak és a szereplőknek is kibontakozni, úgyhogy nekem sokszor még az egykötetes regény is kevés. Ez természetesen nem von le sem a műfaj, sem az épp szóban forgó kötet értékéből, pusztán személyes preferencia. Lássuk, hogyan sikerült a Napok piramisai A ​sötétség mélyén járunk, az éjszaka sötétjében, ahol a lélek csak pislákol. Az idő túl gyorsan pereg, nem engedelmeskedik nekünk. Mit tehetünk? Tükörbe nézhetünk, könyörtelen önreflexiót gyakorolhatunk, és akkor van esély meglátni a fényt, a csodát. Illatok, hangok, érzések, érintések, pillantások, hangulatok jönnek közel ilyenkor, a lét alapvető érzékisége, és annak megtapasztalása, hogy minden egy rendezett láncba illeszkedik. A teljes élet tudata, amikor épp nincs „létgödör”, örvény, ami ...

 Az Iron Sky talán nem ismeretlen azok számára, akik érdeklődnek a hmm... különlegesebb filmek iránt.  (ez alatt a Zs-kategóriás sci-fit értem :D) Vagy szimplán a náci-korszak iránt. Vagy egyszerűen szeretik a nagyon vicces, nagyon beteg, nagyon elvetemült történeteket.  Azt már kevesebben tudják, hogy ebből a történetből egy könyv is született - és a műfaj kedvelőinek ez a könyv bizony alapmű. A ​nácik bukása után létrejött a Negyedik Birodalom – a Holdon. Adolf Hitler holtteste (elvileg) nyomtalanul eltűnt, de a nemzetiszocialista ideológia virágkorát éli továbbra is, egy másik égitesten. A könyv egy fiatal nőről szól, aki hisz a faji felsőbbrendűségben és mind­azokban a doktrínákban, amelyeket a Földről tanult. Ám amikor egy amerikai űrhajó érkezik a Holdra 2018-ban, minden megváltozik. Renate a Földre utazik, hogy beszélhessen az embereknek az erkölcsileg magasabb rendű náci életmód erényeiről, ám amit ott talál, cseppet sem olyan, mint a propagandában. A világ abszur...

 Tettem egy kis kitérőt az ifjúsági irodalom felé, és nem bántam meg. Ugyan manapság már ritkábban olvasok gyerekeknek, főleg 12-14 éves korosztálynak szánt irodalmat, ezúttal mégis egy ilyen könyvet vettem a kezembe. Kifejezetten felüdülés volt. Dina olyan képességgel bír, amiért az emberek nem szeretnek a szemébe nézni. Ha Dina belenéz valaki szemébe, látja annak bűneit, olyan titkokat, amiért szégyenlik magukat, az igazságot; így az emberek kerülik a lány pillantását. Egy napon Dunark királyát, állapotos feleségét és négy éves fiukat meggyilkolják. A tettes úgy tűnik a király legidősebb fia, Nicodemus Ravens, aki ájulásig italozott, majd tőrrel a kezében találtak rá. Dina édesanyját Melussina Tonerre „boszorkányt” hívják, hogy nézzen bele a férfi szemébe, és igazolja bűnösségét, azonban az események egészen más irányt vesznek. Melussina nem lát semmit Nicodemus tekintetében. A nőt börtönbe vetik és megkezdődik Dina harca, hogy kihozza anyját mielőtt Dunark sárkányai elé vetnék. ...

Mostanság egyre közelebb kerülök a szépirodalomhoz - ugyan ez a műfaj még mindig nem került túlsúlyba az ifjúsági, szórakoztató könyvekhez képest, de egyre jelentősebb részt foglalnak el a polcomon a szépirodalmi művek. Találtam már köztük lehengerlően jót, és olyat is, amit kevésbé élveztem, bár ez nem von le az értékéből.  A most következő könyv határozottan a jobbak közé tartozik. A ​gyönyörű Freyja, néhány évnyi házasság után, Amerikából hazatér Izlandra. Fehér bőre, vörös ajka, hosszú, fekete haja, hideg-kék tekintete és kólásüvegre hasonlító, csodás teste fenekestül felforgatja a kis halászfalu életét. A férfiak körülötte legyeskednek, a nők csodálják. Ám a 12 éves Aggát, Freyja unokahúgát nem olyan könnyű megszédíteni. Szerinte Freyja gonosz, talán nem is igazi ember, hisz a tekintete olyan, akár a gleccser, és különben is nagyon furcsán viselkedik. Nem eszik húst, hét bőröndnyi ruhát hozott magával, és hidegebbnek tűnik egy kihűlt hullánál, ráadásul éjszakánként hosszú sétá...

Őszintén be kell valljam, nagy elvárásokkal ugrottam neki ennek a regénynek, de egy kicsit másra számítottam, mint amit kaptam.  A könyv a leírás alapján egy isekai*  fantasy - sok ilyen sztorit láttunk a Sword Art Online óta, van köztük hősies, szórakoztató és unalmas is. És bár tagadhatatlanul ugyanaz a felállás, a Samhein aratását igazából egyik fenti kategóriába sem sorolnám. *isekai: olyan történet, ahol az ismert világunkban élő főszereplő(k) átkerül(nek) egy másik, általában fantasy világba, és ott kell helyt állniuk, valamint többé-kevésbé megmenteni azt a világot.  Fülszöveg: Üdvözlünk Rocavarancoliában, a csoda, a horror, a szörnyek és a rémálmok birodalmában! Üdvözlünk a halál kapujában! Egy hosszú és kimerítő háború után Rocavarancolia romokban hever. Nem repülnek többé sárkányok az égen, a vámpírok szomjan haltak, és nincs elegendő mágia ahhoz, hogy a királyságot összetartsa. De még nincs mindennek vége. Halloween éjjelén megnyílik az egyetlen fennmaradt kapu...

Ismét egy komfortzónán kívüli könyvről fogok írni, ezúttal Lana Bastašić: Kapd el a nyulat című művéről. Mivel nem a legjobbkor jött ez az olvasmány, egy kicsit nehezen rázódtam bele, de hamar sikerült átlendülni a holtponton. Tizenkét évvel azután, hogy utoljára látták egymást, az Írországban élő Sara telefonhívást kap gyermekkori barátnőjétől, Lejlától, aki azóta is Boszniában él, hogy segítsen neki eljutni Ausztriába. A két lány útnak indul Mostarból Bécsbe, hogy megtalálják Armint, Lejla háborúban eltűnt testvérét. Az utazás során felelevenednek a régi emlékek. A kamaszkori szerelmek és a háborús megpróbáltatások új fényben tűnnek fel, s a balkáni az utazás szimbolikus jelentőségűvé válik. Varázslatos történet a gyermekkori barátságáról, a fehér nyúl szembogarában meglátható titkokról, és arról, hogy soha nem tudható biztosan, a tükör melyik oldalán állunk. Egy váratlan telefonhívás teljesen szétzúzza Sara addig precízen építgetett és csinosítgatott életét, és Dublinból eg...