Hagyjuk el a komfortzónát, legalább egy kicsit!
Az úgy kezdődött, hogy van egy molyos kihívás, amit ezúttal komolyan is veszek - a címe Molysakk címkékkel, és mindenkinek ajánlom, akinek van kedve kalandozni és taktikázni -, és hogy-hogy nem, ezúttal csak egy olyan mezőre tudtam lépni, ami kívül esik a komfortzónámból. Ez pedig az utazás volt. Eddig is volt egy nagy rakás könyvem a tervezett listán, de ez speciel nem volt köztük. Hogy miért is? Mert először 2002 nyarán kezdtem el olvasni ezt a könyvet, és az akkoriban benne hagyott színházjegy tanúsága szerint a hetvenedik oldalig jutottam. (Egy kártyanaptár is bizonyítja egyébként, hogy tényleg idestova 16 éve történt mindez.) Arra emlékeztem még, hogy akkoriban nagyon-nagyon utáltam ezt a könyvet. Nem annyira, hogy tíz oldal után letegyem, mert nem is értem, miről vakerál ez a hülyegyerek, de annyira azért mégis, hogy az igazi kalandok előtt hagyjam a fenébe, és meg is feledkezzek róla. Kemény volt, nem is adnám se gyerek, se kamasz kezébe, ez a történet a mai digit