Riley E. Raines

 Mondanám, hogy erről a könyvről én most kritikát írok - elvégre ez végre fantasy! - de képtelen lennék kritizálni. És ennek az egyik oka az, hogy imádtam! A Csuka-átok sokkal inkább hozzám tapadt, mint amire számítottam, úgyhogy ezúttal is könyvajánlóval érkezem. Elinának minden évben vissza kell térnie lappföldi szülőhelyére, hogy június 18. előtt kifogja ugyanazt a csukát a helyi kis tóból. Az élete múlik rajta. Ezúttal azonban nem a tervek szerint alakulnak a dolgok. Az idő egyre fogy, és a csuka még mindig úszik. Kiderül, hogy a lányt gyilkossággal gyanúsítják, egy rendőr is a nyomában van. Ezenkívül szembe kell néznie első szerelmével, édesanyja „szellemi” örökségével, és megküzdeni egy titokzatos átokkal. A könyv beszippant és elnyel, mint egy lapp mocsár; varázslatokkal és babonákkal van tele; benne a valóság a természetfelettivel keveredik: nem szokatlan, hogy egy drómó ül az autó hátsó ülésén, a polgármestert megszállja egy szellemszajkó, a víziszellem kártyázik az emberekkel

 Ezúttal egy nehéz, de annál fontosabb könyv került terítékre. A Test-kincugi című kötet, bár kívülről vékonynak tűnik, de mondanivalóját tekintve olyan súlyos gondolatokat tartalmaz, amitől egy kicsit úgy éreztem, hogy az erejével elsodor.  Miért is? A kincugi a törött kerámiatárgyak javításának művészi módja a japán kultúrában: folyékony arannyal vagy platinával ragasztják össze a törés helyét, hogy egy esztétikailag új műalkotás jöjjön létre. A szerző a kincugit kiterjeszti a testre is, saját tapasztalat-töredékeiből rakja össze hősnője alakját – aki viszont a betegség ellen harcolva darabokra hulló életét, méltóságát, érzékiségét, nőiségét próbálja saját erőből összefoltozni. A regény szikár, önsajnálatba soha át nem csapó nyelvezete az a nemes anyag, amely egybefogja ezeket a töredékeket. Ezúttal három szempontot fogok felsorolni (és nem fogok pontozni, mert ez nem az a műfaj.) A borító: Bár a színválasztás nekem személyesen egyáltalán nem tetszik (én inkább kéket választottam vol

Őszintén megvallom, a történelmi regények nem az én műfajom. Ez a könyv, A beginák éjszakája mégis megfogott karaktereivel, hangulatával, egy - szerencsére - távoli kor történetével. Harmincas, egyedülálló nő vagyok, úgyhogy azt hiszem, ez a könyv nekem is szól, úgyhogy ezúttal kegyetlenül szubjektív kritika következik. Spoilerek nélkül. Párizs, ​1310. Marais negyed. A nagy királyi beginázs több száz nőnek ad otthont, akik saját belátásuk szerint élnek, tanulnak vagy dolgoznak itt. A házasságot ugyanúgy elutasítják, mint a klauzúrát. Sem a laikusokhoz, sem a szerzetesekhez nem lehet besorolni őket. Nem a férfiak irányítják az életüket, tőlük egészen függetlenek. Az idős Ysabel, a növények és az emberi lélek titkainak jó ismerője, ennek a közösségnek a gondnoka, a helyi ispotály vezetője. A beginázs békés, háborítatlan nyugalma megrendül, amikor egy ismeretlen lány tűnik fel náluk. A vörös hajú, szótlan, lázadó Maheut kényszerházasságból menekül. Ráadásul egy ferences barát is keresi… A

Bevallom, sosem próbálkoztam még a cseh szépirodalommal, Pavla Horáková könyve az első kísérletem volt. Viszont a nevektől és helyszínektől, valamint néhány történelmi utalástól eltekintve egyáltalán nem éreztem idegennek ezt a könyvet. Elvégre Csehország nagyon közel van hozzánk. Viszont bármennyire is szerettem volna szeretni, ez nem sikerült. Éppen ezért próbálok objektív maradni, és a könyv csillagozását olyanokra bízom, akiknek valóban szól ez a történet. A regény elbeszélője, Ada az Interdiszciplináris Antropológiai Intézet fiatal kutatója, modern értelmiségi nő, aki igyekszik megtalálni az egyensúlyt karrier és magánélet között. Mindkét területen szerzett tapasztalatai érthetővé teszik szarkazmusát és egyéni humorát. Ada érdeklődését felkelti egy kolléganője eltűnt fiának ügye, melynek véletlenszerű morzsáiban összefüggéseket és törvényszerűségeket vél felfedezni. Rájön, hogy a világ egyes dolgaihoz hiába közelítünk pusztán értelemmel, annál bonyolultabb logika rejlik a mélyebb

Jodi Taylor könyvei már régóta várólistán voltak nálam, és csak azért nem kerültek sorra hamarabb, mert túl sok mindenféle más volt előttük. Maga a történet nem feltétlenül keltette volna fel a figyelmemet sem a fülszöveg, sem az egyéb ajánlások alapján, úgyhogy ezúttal nagyon örülök neki, hogy recenziós példányként a kezembe került.  Nézzük meg közelebbről ezt a kis duológiát! A kettőt egyben, mert csak így érdemes kezelni őket. (Összességében a Semmi lány önmagában is olvasható, elmenne egy kötetes történetnek, ugyanakkor a második rész sem volt erőltetett - tehát, ha valaki elolvasta az elsőt, mindenképpen ajánlom a másodikat is!) Vigyázat! A kritika SPOILERES! Jodi Taylor szívet melengető és humoros. Amikor a súlyos dadogástól és önbizalomhiánytól szenvedő Jenny Dove, a „Semmi lány” megpróbál véget vetni életének , megjelenik Thomas, a misztikus, aranyszínű, gyömbéres keksz illatú ló, melyet csak ő lát. Segítségével Jenny váratlanul szert tesz egy férjre – az elbűvölő és kaotikus f

 Egy igazán érdekes és figyelemreméltó könyv került a kezeim közé A szeretet gravitációja cím alatt. Nemcsak szépen, de bravúrosan megírt kötet. Amikor ​a tizenhárom éves Jackie apja, Jim rendszeres öngyilkossági kísérletei miatt bekerül a Beckomberga pszichiátriai intézetbe, a lány egyre több időt tölt vele a látogatások alatt, s amikor az anyja nyaralni megy a Fekete-tengerhez, az intézmény válik második otthonává. Itt tapasztalja meg fiatalsága és felnőtté válása legfontosabb pillanatait is. A több idősíkon játszódó történet középpontjában a lány édesapja iránt érzett szeretete áll, s az, ahogy e szeretet révén megpróbálja megérteni és megmenteni az apát először kislányként, majd fiatal nőként és anyaként. A sokrétű regény szokatlan karakterein keresztül megismerhetjük a kórházban élő ápoltakat, az őket gondozó nővéreket és egy sajátos elveket követő orvost is, aki a betegeit kiviszi szórakozni a stockholmi éjszakába, hogy igazán embernek érezhessék magukat. Miközben lírai hangvétel

Ismét egy szépirodalmi könyvet hoztam nektek - ami azt illeti, lassan be kellene iktatnom egy-egy más témájú olvasmányt is :) Viszont ez a könyv mindenképpen megérdemel egy bejegyzést. Zala, ​egyedülálló kismamaként, egészséges gyermeknek ad életet egy ljubljanai kórházban. Minden jól megy, csak egy aprócska probléma jelentkezik a számítógépes rendszerben: nincs meg a nő fájlja. Szoftverhiba, valószínűleg semmi komoly. Néhány napon belül azonban a bürokrácia groteszk útvesztőjében találja magát, ami azt állítja: nincs társadalombiztosítása, állandó lakcíme, a személyi igazolványa érvénytelen. Hivatalosan sem ő, sem újszülöttje nem létezik. Tehát a gyermeke árva, az árvákat pedig örökbe adják. Zala minden követ megmozgat, hogy megoldást találjon ebben az egyre reménytelenebb helyzetben, miközben feltárulnak az ekkori szlovén társadalmi rendszer embertelen anomáliái. A kafkai hangulatú regény annak a 25 671 állampolgárnak állít emléket, akiket 1992. február 26-án a Szlovén Köztársaság Be