Riley E. Raines

 Már a megjelenéskor felkeltette a figyelmemet ez a könyv, épp ezért nagyon örültem neki, amikor megérkezett a recenziós példányok között a Metropolis Mediától. Összesen hat könyvet kaptam, és tudtam, hogy ha jót akarok magamnak, a kedvenc-várományosokat kell a végére hagyni. Ez így is történt, és nem okozott csalódást. Valóban kedvenccé vált. Mi marad az emberből, ha megfosztják az emlékeitől? Ki dönti el, hogy miben kell hinnünk? Lebilincselő történet lázadásról, reményről és emberségről. A moszkvai kiképzésről frissen hazaérkezett Alekszej apja az Emberkutató Intézet vezetője Új-Tokióban, ahol a tengerszint emelkedése következtében a város egy része már víz alá került. Az intézetbe rendszeresen érkeznek emberszállítmányok, leendő kísérleti alanyok, köztük Satomi, egy fiatal lány, akinek ki akarják törölni az emlékeit. Alekszej kapja meg feladatul a kísérlet előkészítését, mivel a fiú számára azt az életutat jelölték ki, hogy folytassa az apja munkáját. A felszín alatt azonban eg...

 Vannak olyan könyvek, amiket akkor is érdemes elolvasni, ha esetleg nem tartoznak bele az ember komfortzónájába. És a Szavakba zárva pontosan ilyen - a könyv elolvasása után nehezen tudom elképzelni, hogy létezik bárki, akinek ez a könyv szórakozást ígérne, mégis fontosnak érzem, hogy minél többekhez eljusson. A ​könyv lapjain hét ember töredékes emlékekből próbálja rekonstruálni a titokzatos férfi, Benedict Ryś életét. Az érzéki hangulatokban bővelkedő történet részben az egyetemek világába kalauzolja az olvasót, részben pedig egy mediterrán étterem sorsa körül bonyolódik. Biztos, hogy ismerünk egy embert? A regénybeli hetek is azt hitték, de a történet végére (stílusosan) mintha egy hagymát hámoznánk, rétegről rétegre bomlik szét a rejtélyes férfi története, közben feltárul azoknak a sorsa is, akik róla beszélnek. A regény mítoszokat épít és rombol le egyszerre, és folyamatosan felteszi az elmondhatóság kérdését: ugyanazt értjük-e a szavakon, vagy amit mondunk, az másoknak egyfa...

 Alapvetően jobban szeretem a regényeket, mint a novellákat, (ennek egyszerűen az az oka, hogy szeretek ragaszkodni a karakterekhez és elmerülni a szövevényes, hosszú történetekben), úgyhogy nem túl nagy lelkesedéssel nyitottam ki Az idő ajándékait. Az egyetlen, ami vonzott a könyvben, az a GFK címke volt, elvégre a két abszolút kedvenc műfajom a sci-fi és a fantasy (hogy ez melyik, arra majd később kitérünk.) Csakhogy abban a pillanatban, hogy elkezdtem olvasni, már minden előzetes ellenérzésem eltűnt, és magával ragadott Zoran Živković világa.  Előzetesen széttagolt, többféle témát körüljáró, különféle hangulatú novellákra számítottam, de ebben sem lett igazam: a kötet történetei egymásba fűződnek, egymásra épülnek, szóval nem hogy ráhangolódási szünetet kellett tartanom két novella között, de sokszor rögvest faltam a következőt. Bár a borító az első pillanatban is megfogott, azt nem gondoltam volna, hogy ez a könyv ennyire jó élmény lesz. A ​könyv első részében négy ké...

Számomra ritka az a könyv, amelyiket ne tudnám letenni, és ha mégis le kell tennem, alig várjam, hogy végre folytathassam az olvasást - de a Morten és az eltűnt világok pont ilyen volt. Nagyon hamar beleszerettem, és nagyon sok szempontból tetszett. Éppen ezért repült is egy (szubjektív) öt csillag a Molyon. És szeretném, ha ez a történet a lehető legtöbb emberhez eljutna. Reeli Reinaus észt néprajzkutató-író mágikus realizmus jegyében íródott ifjúsági regénye a finn lápvidéken játszódik. Ennek közelében él a hányattatott sorsú, tizenéves Morten, akinek az anyja Finnországban dolgozik, őt pedig alkoholista nagybátyja neveli. A fiú imád fényképezni, gyakran kijár a közeli lapályhoz, hogy a természetet fotózhassa. Egy éjszaka véletlenül összetalálkozik Emilie-vel, akivel barátságot kötnek. Morten azonban hamarosan rájön, hogy a titokzatos lány nem hagyhatja el a lápot… Még friss az élmény, de lássuk, miért is tetszett ennyire? A borító A könyv borítója hűen tükrözi a regény borús, szürke...

 A rövid mondatok földje egy ígéretes szépirodalmi könyv volt számomra, amely annak ellenére, hogy a Metropolis Media SzK sorozatában jött ki, nagyon könnyed olvasmánynak bizonyult. Semmi világfájdalom, semmi siránkozás, csak csupa szív és csupa báj :)  Az első benyomás fontos. De lássuk, hogy a végén mire jutottam :) Stine Pilgaard: A ​rövid mondatok földje  Egy fiatal nő élettársát követve a dániai Nyugat-Jütland egy kisebb településére költözik, ahol a gyereknevelés mindennapi kihívásain túl számtalan egyéb kérdéssel találja szemben magát. Hogyan kommunikál az ember az aprócska település boltosával? Meg lehet-e állítani a világ bolondságát egy levelesládán keresztül? Mi jár a nyugat-jütlandiak fejében a mondataik közötti szünetekben? Hogyan lehet összecsukni a babakocsit? Miért olyan boldogok a népiskola diákjai, és mit akarnak az emberek Vellingben? A rövid mondatok földje egy humoros és szeretetteljes regény egy fiatal anyáról, aki némileg elszigetelve igyekszik elig...

Óvatosan vettem a kezembe ezt a könyvet, elvégre ritkán olvasok szépirodalmi műveket (sőt, ha az idei molyos listámat nézzük, igazából ritkán olvasok... bármilyen könyvet. Ez utóbbin most, az év vége felé már végre sikerült változtatnom, és ha minden jól megy az elkövetkezendő napokban, akkor egy kicsit javítok az átlagomon.) Ez a könyv pedig az SzK sorozatban jelent meg a Metropolis Mediánál. Ezek alapján arra számítottam, hogy nehéz olvasmány lesz. De a Forgó szív kellemes csalódást okozott. Erről a kötetről van szó: Donal Ryan: Forgó szív Írország pénzügyi összeomlását követően egy ír faluban rég elfojtott indulatok törnek fel a felszínre. Egy lelkiismeretlen vállalkozó csődje miatt sokan kerülnek kilátástalan helyzetbe. És ha mindez nem lenne elég, szörnyű bűncselekmény történik a máskülönben csendes, békés településen. Az emberek félnek, egyre dühösebbek, és a legtöbben elkeseredett csatát vívnak a mindennapi élet problémáival, saját vágyaikkal és démonaikkal. A sorban megszól...

Emlékeztek még a Vörös Hold ciklus nyitókötetére, a  Samhein aratására ? Nekem mindenképpen emlékezetes volt, és már akkor is kíváncsi voltam a második kötetre. Most pedig az olvasási listám végére hagytam, mintegy motivációként, hogy ezzel a történettel fogom jutalmazni magam a komfortzónán kívüli olvasások után. Hogy ez mennyire sikerült? NAGYON! Lássuk közelebbről A sötétség gyermekeit! Spoilerek nélkül, amennyire ez lehetséges egy második kötetnél. Samhein aratása után a kaland folytatódik. Rocavarancolia már megmutatta, milyen kegyetlen tud lenni, de a borzalmas város sem rettentheti vissza a learatott fiatalokat. A varázslat birtokában rajtuk a sor, hogy megcsillogtassák képességeiket. Választ kell találniuk arra, miért olyan különlegesek a királyság számára, illetve megfejteni, milyen jelentőséggel bír a közeledő Vörös Hold. Eljött az ideje, hogy Hector és a többi földi gyermek elhagyja az erőd biztonságát, és leleplezzék a város titkait. És nincs az a vámpír, varázsló, vagy...

 Ez volt a második könyv, amit Sara Stridsbergtől olvastam - a Szeretet gravitációjáról korábban írtam is a blogon - és azt kell mondjam, ezúttal egészen más élményt nyújtott. A szépirodalom legmélyére értünk ezzel a kötettel. A kilencedik bugyor tele van őrülettel, durva és gyomorforgató szagokkal, és még gyomorforgatóbb képekkel. Mégis rengeteg tanulságot rejt. 1988 ​áprilisában Valerie Solanast, az írót, a radikális feministát ötvenkét éves korában holtan találták szállodai szobájában, San Franciscóban, egyedül, pénz nélkül, körülötte utolsó írásainak gépelt papírjaival. A regényben Sara Stridsberg újra felkeresi a szállodai szobát, ahol Solanas meghalt; a tárgyalótermet, ahol elítélték Andy Warhol megölési kísérlete miatt; a georgiai pusztaságot, ahol gyermekkorát töltötte, és ahol apja többször megerőszakolta; és az elmegyógyintézeteket, ahova időnként bezárták. A szerző elképzelt beszélgetéseken és monológokon, visszaemlékezéseken keresztül rekonstruálja ennek az érdekes és...

 Hűha. És még egyszer hűha. Ez a könyv egy igazi lelki hullámvasút volt, amiben a pálya elég ritkán tartott felfelé. Ismét egy szépirodalmi remeket olvashattam, és megismerkedhettem egy újabb zseniális írónővel, és olyan írói bravúrokkal, amiket tanítani kellene. Szülei válása után a tízéves Miki gyűlöli a váltott elhelyezést, utálja „új” testvéreit, de legfőképp „apatolvaj” mostohaanyját. Kénytelen azzal szembesülni, hogy a családjuk nem létezik többé. Szerencsére rátalál egy virtuális platformra, ahol a hasonló problémákkal küszködő gyerekek megoszthatják egymással a tapasztalataikat, egy nagy közös célt tervezve… A közeli jövőben, egy katasztrófa szélén álló világban járunk, ahol lehetetlen nem feltenni a kérdést: mit engedhetünk meg magunknak, mihez van jogunk, illetve mennyire bonyolult kapcsolati viszonyokat vagyunk képesek elviselni akár gyerekként, akár szülőként. A nyomasztó téma gyakran fergeteges humorral párosul, ám hiába érzünk megkönnyebbülést, amikor a dolgok már kez...

 Üvegszilánkok. Valaki összetört egy zöld sörösüveget, egy füstös borosüveget és egy tiszta tejesüveget, összekeverte a darabjait egy tálban, hogy azokból egy gyönyörűen szikrázó, új képet alkosson. Ilyen érzést keltett bennem az Üvegkert, ami talán a legszebb könyv, amit az utóbbi időben olvastam. Olyan könyv volt ez, amit nem akartam szeretni, de megszerettette magát, amihez nem akartam kötődni, de hozzám kötődött. Olvasni egyszerre volt szívszorító és felemelő. Letenni nehéz. Elfelejteni lehetetlen. Kisinyovban ​vagyunk, Moldovában, a kommunizmus végén. A kis Lasztocskát Tamara Pavlovna kiveszi az árvaházból. Az elsőre kedves gesztus mögött félelmetes valóság rejlik: munkaerőre van szüksége a mindennapi üveggyűjtéshez. A kislányszíve szerint moldávul beszélne, de kénytelen gyakorolni az orosz nyelvet, mert nevelőanyja megbünteti, valahányszor eltéveszti a szavakat. Idővel megtanulja, hogyan kell üveget mosni, koldulni, és elutasítani a férfiak közeledését. A külvárosi ház lakókö...

 Ó, de vártam ezt a könyvet! Direkt helyeztem az olvasási lista második szakaszára, de igazából még így sem tudta kivárni a sorát... egyszer csak a kezemhez tapadt. És onnantól már nem volt visszaút. Lássuk közelebbről Az amulettet, Lene Kaaberbøl csodáját. Vagyis hát az Igazlátó krónikák második kötetét!  Ami azt illeti, az első rész is nagyon tetszett, és korábban arról is írtam: itt találjátok a bejegyzést .  Egyetlen pillantás elegendő, és a Szégyenlátó meglátja a legsötétebb titkaidat is! Aki belenéz Dina szemébe, annak a bűnei napvilágra kerülnek. Még saját bátyja is tart tőle. Ám amikor húgát elrabolják, és arra akarják kényszeríteni, hogy ártatlan emberek ellen fordítsa tehetségét, csak ő segíthet kiszabadítani a fogságba került lányt. Vajon képes lesz rá? Az Igazlátó Krónikák második kötete! Most a második kötet kerül terítékre.  A fülszöveggel ezúttal nem vagyok elégedett. Ennél ez a könyv sokkal, de sokkal izgalmasabb és érdekesebb, és eléggé nehéz letenni...

 Mondanám, hogy erről a könyvről én most kritikát írok - elvégre ez végre fantasy! - de képtelen lennék kritizálni. És ennek az egyik oka az, hogy imádtam! A Csuka-átok sokkal inkább hozzám tapadt, mint amire számítottam, úgyhogy ezúttal is könyvajánlóval érkezem. Elinának minden évben vissza kell térnie lappföldi szülőhelyére, hogy június 18. előtt kifogja ugyanazt a csukát a helyi kis tóból. Az élete múlik rajta. Ezúttal azonban nem a tervek szerint alakulnak a dolgok. Az idő egyre fogy, és a csuka még mindig úszik. Kiderül, hogy a lányt gyilkossággal gyanúsítják, egy rendőr is a nyomában van. Ezenkívül szembe kell néznie első szerelmével, édesanyja „szellemi” örökségével, és megküzdeni egy titokzatos átokkal. A könyv beszippant és elnyel, mint egy lapp mocsár; varázslatokkal és babonákkal van tele; benne a valóság a természetfelettivel keveredik: nem szokatlan, hogy egy drómó ül az autó hátsó ülésén, a polgármestert megszállja egy szellemszajkó, a víziszellem kártyázik az embere...